9."You're drunk"

 Hali "Guys"!
Íme a 9. fejezet, ami az egyik kedvencem az eddigiek közül. 
Remélem neketek is tetszeni fog :)
Jó olvasást!
Üdv.
Alexx
----------------------------------------------
*Brian szemszöge*

Képtelenség, hogy nem hiszi el, hogy FONTOS. Egyre mélyebbre ássa magát, meggyőzi saját magát, hogy nem szereti senki.
Ahogyan megfogtam a kezét, éreztem hogy remegett az idegességtől.
-Te önbizalom-hiányos majom!-néztem rá mosolyogva.
-Ne sértegess, alkesz!-vágott vissza.
-Figyelj, ha ez vigasztal, akkor szerencsétlennek is hívhatsz, ugyanis felfelé jövet hasra estem a lépcsőtökön..
-Béna pöcs, az vagy Gates! Bírlak te béna pöcs!-ütött vállba.
-Ja és részeg! Az is vagy!-tette hozzá.
-Héééé, már józanodok!-tiltakoztam.-De amúgy mekkora gáz lesz abból, ha engem itt találnak a szüleid?-jutott eszembe.
-Miért, menni akarsz?
-Azt akarod, hogy menjek?-kérdeztem vissza.
-Nem, én nem akarom. Maradj még. Légyszi'. Ha akarsz.-mosolyodott el.
-Én szeretnék. Egyébként....mindig ilyen voltál?
-Mármint milyen?-nézett rám értetlenül.-Ja, már értem..
-Ami azt illeti, nem. Ilyen lettem a nyáron..tudod, volt egy srác, csalódtam újra és újra. Mindig hittem benne, hogy összejöhet, de nem. Sosem adtam fel, állatira fájt, de szerettem. Szép lassan befordultam, egyre kevesebbet beszéltem a barátaimmal. Közben eljött a nyári szünet, sosem mentem sehova, nem volt lelki erőm az emberekhez. Aztán "így maradtam".-mondta el röviden.
-Milyen srác az ilyen?! Nem tudja, mit hagyott ki!
-Öhm..nem, nem tudja. Ez úgy hangzott mintha te tudnád. Pedig nem.-nevette el magát.
-Hát azért valamennyit tudok az "előbbiek" alapjááán...-emlékeztettem arra, hogy azért az a csók megtörtént.

*Hilary szemszöge*

-Na, és akkor most ezt így emlegetni fogod?!-kérdeztem szemrehányóan.
Komolyan, hánytorgatni fogja az idők végezetéig, vagy mi lesz?! Már előre látom, ahogy 30 év múlva még mindig ezzel cseszeget...
-Nem én, csak addig amíg nem lesz még egy...-vigyorodott el kajánul.
-Akkor sokáig, mert tutira nem lesz!-vágtam vissza.
-Majd azt meglátjuk...tudod, kifejezetten jól smárolsz, te!-bökött felém.-Tapasztalt vagy?
-Őszintén? Nem. Ez volt a második...
-Hííínnye, akkor Zack volt az első? Váó!-kiáltozott.
-Syyyyyn, halkabban!-szóltam rá. Úgy kiabál, hogy anyámék simán felkelhetnek rá.
-Hallgattass el! Muahahaha!-kacagott hangosan.
Ez a pasi...kihozza belőlem az állatot, hogy úgy mondjam. Mármint...hallgattassam el...nem az jutott eszembe, hogy befogjam a száját, hanem mondjuk, hogy elzárjam a száján kijövő hangok útját..mondjuk úgy..az én számmal.
-Ne akard!-fenyegetőztem.
-Mit is?-vigyorgott már megint.
-Tökön rúglak ha nem fogod be!
-Nem mereeeed, úgyse mereeed!-gúnyolódott. Mint egy nagy óvodás, ez bolond.
-Mit nem merek?! Simán!-bizonygattam, és ezzel a lendülettel elkaptam őt és vad csókolózás lett a vége. Hátradöntöttem ott a padlón, és fölé kúsztam. Egészen konkrétan ráfeküdtem és úgy dögönyöztem. Keze végigszaladt a hátamon, kissé felhúzva a pólómat, amitől kirázott a hideg.

Egy pillanatra eltávolodtam tőle és a szemébe néztem.
-Mondtam, hogy kussolj Gates!-másztam le róla mosolyogva.
-Ezért megéri pofázni.-nevetett.
-Bazdmeg Brian, te mindig megkapod amit akarsz?-hitetlenkedtem.
-Meg ám! Ne mondd, hogy nem volt jó!
-Büdös piaszagod van!
-Te másztál rám!
-Kiprovokáltad!
-Te meg megtetted!
-Manipuláltááál!-kezdtem nyafogni, mert tudtam hogy igaza van. Én ugyan be nem ismerem.
Felültem, úgy cseszegettem tovább.
-Mocsok vagy, tudod!-bökdöstem.-De most menj, nehogy rájöjjenek, hogy egy részeg pasival fetrengek a szobám padlóján..hű de szarul hangzik.-röhögtem egy jóízűt a saját poénomon.
-Már nem is vagyok részeg, haggyámá'!-nyavalygott.
 Közben pakolászást hallottam a konyhából. Valaki nyitogatta a hűtőt és csapkodta a mikró ajtaját. Ami annyit jelent, hogy valaki ébren van és éppen kávét csinál magának.
-Baszki Bri, arra nem mehetsz! Ott tuti kiszúrnak, ha arra indulsz..Hát figyelj..ott az a fa..-mutattam az ablak előtt álló fa felé. Tudtam, hogy egyszer még hálát adok az égnek, hogy ott van az a fa!
Amint kimondtam, egyből megfordult a fejemben, hogy melyik épeszű ember mászna ki az ablakon...de aztán az is eszembe jutott, hogy az épeszű emberek és Brian..ez két különböző dolog.
-Legyen, kimegyek ott!-indult el az ablakhoz és felmászott a párkányra.
-Le ne ess, te állat!
Közben már a legvastagabb faágon lógott, szerencsére nem fejjel lefelé...
-Ügyes vagy, és köszi mindent, Szia Syn!-integettem neki.
-Csáó Hil!-köszönt el és már ment is a házuk felé, én pedig egy résnyire nyitva hagytam az ablakomat. Gyorsan átöltöztem pizsamára, hogy úgy tűnjön mintha aludtam volna, és befeküdtem az ágyamba. Magamra húztam a takarómat, és tuti biztos vagyok benne, hogy mosolyogva aludtam el. Úgy nagyjából hajnali 5 óra magasságában...

"Egy hajón voltam, egy kisebb, düledező hajócskán, ami szüntelenül hánykódott a tengeren. Ki volt kötve, de a hullámok így is erősen ringatták. Rajta voltam én, és még egy rakás ember. A hajó szépen lassan süllyedt, de senki nem pánikolt. A hajón lévő emberek sietősen menekülnek, egy lépésbe került nekik, hogy a parton legyenek. Ennyi választotta el a fedélzetet a parttól, ahol rengeteg bámészkodó volt. Ők sem jajveszékeltek, csak bámészkodtak. Karba tett kézzel álltak egymás mellett és néztek. Mind az ismerőseim és a barátaim voltak. Hirtelen egy hatalmas hullám dobta meg a hajót, aminek következtében elestem. Nekiestem egy üvegablaknak, azaz mondhatni átestem rajta. Betört és engem minden lehetséges helyen megvágott. Már teljesen egyedül tartózkodtam a hajón, mindenki más szánakozó pillantással nézett rám. Nem segítettek, lassacskán egyre kevesebben lettek. Szédültem, fájt a fejem is, de képtelen voltam azt az egy lépést megtenni, hogy kijuthassak. Mindig amint odaléptem, a távolság nagyobb lett és lehetetlen volt a kijutás. A szeretteim és a számomra legfontosabb emberek is csak álltak ott, majd elmentek. Otthagytak egyedül, én pedig kétségbeesetten néztem utánuk."

(Nagyjából ilyen volt a hajó, csak hogy el lehessen könnyedén képzelni! ;) 

8.Collapse

Helóóó!
Nem vagyok benne biztos, hogy van bárki is aki olvassa a sztorit, de ha mégis NAGYON KÖSZÖNÖM! :)
Remélem, hogy élvezhető azért!
Üdv.: Alexx
-------------------------------------------------------
*Hilary szemszöge*

Arra ébredtem, hogy valaki végigsimított az arcomon és szólongatott.
-Hilary....Hil...kelj fel..-hallottam egy férfi hangot egészen közelről.
Ahogy lassan kinyitottam a szemem és magamhoz tértem, eljutott a tudatomig a helyzet, amibe belekevertem magam. Basszus! Zacky-vel aludtam!
Mit műveltem, úristen! Elszörnyedtem, hogy hogyan meg miért. Igen, én akartam,de nem gondolkodtam.
-Én most megyek, szia!
Felugrottam az ágyról majdnem fellökve Z-t és rohantam ki az ajtón. Vagyis csak szerettem volna, de Zack elkapta a kezem és visszarántott. Odalépett hozzám, azonban továbbra sem engedett el.
-Hilary, mi a baj? Miért akarsz így elmenni?
-Azért, amit csináltam. El akarok tűnni!-mondtam kétségbeesetten. Nagyon összezavart az egész, sírás közelbe kerültem. Nem is értem miért, de az érzelmi világom összedőlt. Fel akartam szívódni, hogy meg nem történtté tegyem az egészet, elfelejtsem. De mi a francért?!
-Mit csináltál? Miért?-nézett nagyon mélyen a szemembe.
-Ez, ami volt. Csesztetlek és tönkreteszek mindent!
-Hil, mi a baj? Mi történt veled?-kérdezte megint, miközben éreztem hogy egy könnycsepp legördült az arcomon. Aztán egy újabb. Az idegesség, a félelem, a zavarodottság és a düh tette ezt velem. A magam iránti düh...Reszkettem, szörnyű érzés ragadott magával.
ZV finoman megfogta az arcom, lassan közelebb hajolt és megcsókolt. Így szimplán megcsókolt, majd magához szorított egy rövidke pillanatra.

-Nyugodj meg!-suttogta halkan.
Pont ennyi kellet a teljes összeomlásomhoz. Igen, mostanság nagyon nincs rendben a lelki világom. Csak eddig ezt tudtam kontrollálni...
A szemeimbe újra könny szökött és hangtalanul zokogtam. Most már végképp el akartam tűnni, elfutni a dolgok elől. Kihasználva a pillanatot, hogy Z. elengedett, villámgyorsan sarkon fordultam és szaladtam lefelé a lépcsőn. Ahogy siettem, a konyhába érve megláttam a többieket az asztalnál. Rám néztek, kérdezgettek is valamit, de nem álltam meg. Most nem lehetett, el kellett tűnnöm az emberek elől.
Brian is észrevett, a lehető leggyorsabban letette a sörösüveget a kezéből és utánam eredt.
-Hóóóóó, mi történt?-jött ki utánam a bejárati ajtón.
-Semmi.-töröltem meg a szemem.
-Figyi Hil, részeg vagyok, nem hülye. Valami történt, tudom. Látom.-húzta fel a szemöldökét.
-Mondom, hogy semmi, csak Z...tökmindegy! Szia!-ezzel elviharzottam haza.
-Zacky!!-mondtam magamban és elindultam vissza, majd fel a lépcsőn.

*Zacky szemszöge*

Annyira éreztem, hogy H. nincs rendben...még mielőtt elaludt, akkor éreztem. Most már pedig biztos vagyok benne. Totálisan kikészült, de mitől?! Mit csináltam rosszul?
Ahogy elviharzott, én tök összezavarodva, idegesen és értetlenül ültem az ágyon. Nem értettem semmit. Hogy mi volt a baj azzal, hogy "úgy" aludtunk?! Ha már az kiakasztotta, akkor basszus, én meg még megcsókoltam...na most basztam el mindent!
Egyszer csak berontott Syn és nekem szegezte a kérdést:
-Mit csináltál vele?
-Miért?
-Sírva ment el, mit csináltál?-kérdezte kissé idegesen.
-Aludtunk...vagyis ő..
-Ennyit én is tudok!
-Megcsókoltam...
-Te komolyan lesmároltad, bazdmeg?
-Lószart nem tudsz te erről, minek foglalkozol vele? Mennél inkább vissza inni, ahhoz értesz!
-Szerintem azt most hagyjuk, hogy ki mihez ért! Nem tudom ki is az, aki folyamatosan elüldözi a csajait..
Na ezt nem kellett volna...ennél a pontnál úgy bemostam volna egyet Gates-nek, de sajnos igaza volt.
-Egy csaj ment el eddig. Gena.
-És most Hilary! Az kettő.-egészített ki.
-Ő nem a csajom. Ő csak..
-Csak bejön, mi?
-Nem, csak..
-De. Figyu Zé, az ember nem smárol le valakit, aki nem érdekli...-tapintott rá a lényegre.
Azt hiszem, igaza van...
-Bocs tesó, hogy így a fejedhez vágtam...részeg vagyok.-vigyorodott el a végére.
-Nem Brian, te nem részeg vagy hanem hülye! De a legjobb haverom!-veregettem hátba.
-Vágod, aludj egyet erre az egészre, aztán megbeszélitek!
-Ha egyáltalán szóba fog állni velem valaha..nagyon elcsesztem ezt ma..
-Tuti, hogy szóba fog, hisz szeret! Na megyek, hagylak szunyálni, bro! Csááó!-ordította el magát az alkesz és dalolászva kiment.
-Kössz Syn, csá!
Itt visszhangzott a fejemben a szó: "szeret". Úgy rákérdeztem volna, hogy honnan veszi, hogy Hil szeret. De nem tettem, mert Bri nem hülye, jól belelát az emberekbe. Ha így gondolja, lehet hogy így van. Lehet.

*Brian szemszöge*

Fúúú, ezek ketten! Totál egymáshoz valók, mindkettő túlagyal mindent, eszméletlen! Gondoltam átmegyek Hilary-hez...Ha most Zack menne át, annak nembiztos, hogy jó vége lenne. Annyira nem éreztem részegnek magam, már lassan józanodok. Elindultam le a konyhába, majd ki az ajtón.
-Hová mész?-kérdezte Matt.
-A lányhoz.-válaszoltam sejtelmesen.
Átmentem az ajtajukhoz és bekopogtam.

Semmi válasz. Kopogtam még egyszer, meg még egyszer, de semmi. Próbaképpen lenyomtam a kilincset, hátha..ami baromság, hisz miért lenne nyitva egy ház bejárati ajtaja, amikor otthon vannak. Állatira meglepődtem, amikor az ajtót ki tudtam nyitni. Nem volt bezárva.
Bementem és halkan becsuktam magam mögött az ajtót és lassan elindultam a lépcső felé, ahol Hil szobája van.
-Háháá, egy kibaszott betörő vagyok!-vihogtam halkan és lábujjhegyen mentem fel a lépcsőn.
Megbotlottam a rohadt lépcsőn és pofára estem. Még időben elkaptam a korlátot, így kevésbé estem nagyot. Tudod, a sötétben, berúgva, elég nehéz lépcsőzni...
Végre felértem a lépcső tetejére és lelassítottam a lépteimet. Odaléptem az ajtóhoz és a lehető leghalkabban bekopogtam.
-Bejöheteeeeeek?-kérdeztem.
-Nem. Ki az?
-Brian Elwin Haner, a fiatalabbik, kérem alássan!
-Gyere be.-jött a rövid válasz a földön ülő lánytól.
-Elmondod mi történt?-komolyodtam el.
-Semmi, csak..
-Na, ezen a "semmi"-n már túl vagyunk, most mondd el szépen mi a baj!-kértem kedvesen.
-Nem tudom, komolyan fogalmam sincs mi van velem.-fordult felém. A szemei vörösek voltak a sírástól.
-Miért jöttél így el? Tudom, hogy Zack lekapott...nem volt jó?-tértem rá a lényegre.
-De, jó volt, csak bűntudatom van. Rám tört az összes félelmem és idegességem egyszerre és leterítettek.
-Mitől félsz?
-Attól, hogy elrontok mindent. Hogy Zacky megharagszik, mert most szakítottak vele, én meg egyből ott alszok vele. Meg mindentől, hogy zavarom, hogy utál, hogy nem bír. Szorongok Brian, nem bírok nyugodt lenni ha emberek közt vagyok!
-Figyi, Zé miatt nehogy már aggódj egy percig is! Ha nem bírna téged, nem smárolna le! Tök kikészült, magát hibáztatja az egészért...Fontos vagy neki! Ahogy nekem is!
-De ezt csak mondod, mert itt vagyok! Tudom, hogy mit gondoltok rólam. Ugyanúgy utáltok, mint mindenki más! Hazudtok!-tört ki belőle.
-Hilary, fogd be! Te nem vagy normális!-néztem rá halál komolyan.
-Nem fogom be, mind tudjuk, hogy értékte....-kezdett bele, de félbeszakítottam.
Mégpedig a számmal...az ő szájára tettem. Hátha így abbahagyja..

7.Cuddle

*Hilary szemszöge*

-De most szerintem inkább ne bánkódj, hanem nézz meg egy jó filmet!-ültem fel az ágy közepén.
-Oké, de akkor maradj te is!-pattant fel és keresgélni kezdett a tokok között.
-Mit nézzünk? Van itt minden: akció, vígjáték, horror. Mit szólsz a Péntek 13-hoz?
-Azt hallottam, hogy az para...nem akarok rémálmokat..
-Dehogy para, csak ha félős vagy!
Az arcomra fagyott mosollyal feljebb csúsztam a párnákhoz.
-Figyi, előre is bocsi ha bealszok, nagyon fáradt vagyok!
-Nembaj az!-legyintett Zack.
Betette a lemezt és visszaült az ágyra. Hanyatt feküdt, én pedig követtem a példáját. A film helyenként elég durva volt, néha oda sem mertem nézni. Két kézzel, vadul takartam el a szemeimet és mondogattam magamban: "Az csak maszk, effekt, ez nem igazi!"
Szeretem a horrorokat, de kicsit beszari vagyok. Már vagy egy órája néztük, amikor éreztem hogy álmosodok. Kényelembe helyeztem magam, azaz lejjeb csúsztam, hogy ne törjön ki a nyakam ha elszunyókálok. Nem is igazán néztem a filmet, inkább a plafont. Szétáradt bennem a "hulla vagyok" érzés, az akarat megvolt bennem, hogy megmozduljak, de egészen egyszerűen nem bírtam. Még így is volt egy-két jelenet, aminek a hangeffektjeitől kirázott a hideg. Az oldalamra fordultam, Zé felé, aki izgatottan nézte a TV-t. Pedig már tuti rengetegszer látta...
-Zack...leragad a szemem, nem bírok fent maradniiiii.-húztam el az "i"-t.
Ő csak mosolyogva lenézett rám.
-Ugye szörnyen nézek ki?
-Csak álmosan, de teljesen jól! - Aludj csak el, amúgy mikor kell hazamenned?
-Reggelig érjek haza, ezt kérték. Apa beszélt anyával, úgyhogy lazult a "póráz".-vigyorodtam el a végére.
-Na tényleg, pihenj ha akarsz!
-De nem kéne, hát milyen dolog már az, hogy itt maradok veled aztán meg elalszok?!
-Az? Az aranyos dolog, na komolyan, én nem haragszom meg!
Hogy milyen?! Aranyos?? Ezt most jól hallottam, vagy baj van a fülemmel?!
Lehunytam a szemem, de nem bírtam elaludni. Fáztam is kicsit, meg az agyam is kattogott. Éreztem, ahogy Z. közelebb feküdt. A szemem csukva volt, de tudtam, hogy pár centi van köztünk. Hirtelen megmagyarázhatatlanul erős késztetés tört rám. Egy kis hang a fejemben elkezdett bíztatni, hogy hozzábújjak. Ez őrület, tuti nagyon fáradt vagyok!
-Öhm...Zacky?
-Igen? Mondd!
-Nem bánod ha odabújok?-néztem rá ártatlanul.
Hogy a fenébe jut eszembe ilyet kérdezni, Jesszus!! Hiszen sohasem aludtam még így senkivel..most ez hogy jött?! Biztos a fáradtság beszél belőlem...
-Hová?
-Hát ide, hozzád..-mutattam az oldalára és a mellkasára.
-Nem baj, gyere csak!-tárta ki a karját mosolyogva, hogy odaférkőzhessek.
Oldalához fúrtam az arcom, miközben a kezem ösztönszerűen a hasára tettem. Ő pedig a hátam mögé csúsztatta a kezét és közelebb húzott magához. Tulajdonképpen jó érzés volt...A szemem lassan leragadt, nem bírtam újra kinyitni. A hangok elkezdtek egyre távolabbinak hallatszani, engem pedig elnyomott az álom.

*Zacky szemszöge*
Hilary nagyon kivolt, már ráfért az alvás. Igazából aranyos volt amikor megkérdezte, hogy hozzám bújhat-e...talán ő az, aki bármikor megteheti.
Rendes volt tőle, hogy feljött a szobába. Jó hogy tudom, van aki törődik.
Olyan fura ez a lány, vagy nem is tudom...Az egyik percben lent iszogat és vadul a srácokkal, a másikban pedig totál szeretethiányosan és sebezhetően fekszik mellettem...annyira..érdekes.
A filmnek már vége volt, de őszintén szólva én sem néztem végig. De az tökmindegy, már vagy 600-szor láttam. Visszakapcsoltam a tv-re, de azt sem figyeltem, csak kellett valami "alapzaj". Agyaltam..a plafont bámultam és kattogtam. Nem is tudom miért, vagy min.
Ez a Gena-dolog...fáj. Mármint hogy átbasztak, rohadtul kiszolgáltatott érzés. De végül is már oly mindegy...vége és ez így jó. Vagyis nem jó, csak jobb, hogy most derült ki.

*Matt szemszöge*
Hil és Zé már jó ideje fent voltak...Mi a szarról lehet ennyit beszélni?!
Idelent meg tartott a szolid buli, sztorizgattunk, dőltünk a röhögéstől. Mindenki "jól volt"...ittunk ezt is meg azt is, de én még magamnál voltam rendesen. Nem úgy mint Gates...ő totál bebaszott, szerintem azt sem tudta, merre van az arra. Johnnynak keresztbe álltak a szemei, Arin meg csak félóránként kortyolt egyet. Valary kifejezetten viccesre itta magát..mindenen röhögött, tök ellazult. Aranyosan megőrül, amikor részeg, ez tetszik! Olyan 3 óra magasságában határoztam el magam:
-Asszem' felmegyek megnézem már, mit művelnek ezek fent.-álltam fel az asztaltól.
Elindultam fel a lépcsőn és megálltam a résnyire nyitott ajtó előtt.

Amint beléptem, kicsit meglepett amit láttam...Az ágyon feküdtek mindketten, Hilary odabújva Zackyhez, Z. meg ölelgeti...hát az eszem megáll, ezek ketten még itt összejönnek, vagy mi?!

-Hallod, Zé! Mit csináltok?-kérdeztem halkan.
-Ja, csak filmet nézünk.
-Aha, látom Hil is nézi...
-Fáradt volt, hagytam hadd aludjon.
-És hogy-hogy "így"?-böktem feléjük.
-Őőő..Ezt majd később elmondom.
-Mikor kell hazamennie? Nehogy mi legyünk szarban, hogy nem megy időben..-figyelmeztettem őt.
-Azt mondta, hogy reggelig..Hány óra?
-Mindjárt negyed 4 lesz. Na visszamegyek a többiekhez, cső!-fordultam meg.
-Oké, én meg mindjárt felkeltem ..csá!
Kaján vigyorral a búrámon mentem vissza a bulizónába, a konyhába.
-Höhőőő skacok, nemsemmi a helyzet odafent!
-Na miért, mi van?-fordult felém JC.
-Összebújva fetrengenek, Hil meg bedobta a szunyát. Totál mint egy pár, vágjátok.
-Nemmondoood vazzeg'!-kapcsolódott be Brian is.
-Akkor Z. jól van.-röhögött Arin és töltött magának még egy pohár bort.