6. Unbreakable/ Wisdom

*Hilary szemszöge*
Valary belépett az ajtón, bennem pedig egy pillanatra megállt az ütő.
Jesszus! Mit fog szólni?!?
Basszus, tuti kinyír minket, engem hazazavar, a srácokat meg az életben többet nem fogom látni...
-Sziasz...-sétált be Val.-Tok...-fejezte be a mondatot, amikor észrevett minket.
Arin félmeztelenül ült a kanapén, Johnny hevert a fotelban, Brian éppen belekortyolt a sörébe, Matt az asztalon pakolgatta a Jack Daniel's-es üveget, én pedig egy teli borospohárral a kezemben fordultam meg.

-Mi történt itt? Leitatjátok Hilaryt?-kérdezte V. kissé döbbenten.
-Nem, csak két pohár bor volt...meg én akartam.-válaszoltam kicsit félve.-De kérlek ne szólj anyának...
-Jó, nem fogok..de fiúk! Meg ne rontsátok őt!
-Ó, eléggé romlott vagyok én magamtól!
-Matt, hol van Zacky?-vette észre Valary, hogy Z. nincs itt.
-Elment itthonról, mert szakított Gena-val.. -És hagytátok egyedül elmenni? Nehogy valami hülyeséget csináljon!
-Zé nagyfiú már, tud magára vigyázni!-vetette oda Bri.
-Jó, de tudjátok milyen kilátástalan ilyenkor...

*Zacky szemszöge*
Már vagy 3 órája ott ültem a farönkön, a bokrok mélyén, ahol senki sem látott. Totál reménytelennek tűnt minden. Megtöltött az üresség érzése. Az az érzés, amikor nincs kiért élni. Mikor hirtelen céltalan lesz minden, és már te sem tudod mit akarsz. Megint átvertek...a kulcsszó a "megint".
Miközben agyaltam, hol fűszálakat tépkedtem, hol pedig botokat tördeltem.
Öcsém, asszem' erre mondják, hogy össze vagyok törve...vagy mi.
-Hogy én soha nem fogok ki egy normális csajt se...-gondolkodtam el félhangosan.
Lassan felálltam és elindultam kifelé a sűrű bokros-fás rengetegből. Most már azt hiszem beletörődtem, hogy vége. A park már egészen kiürült, közben be is sötétedett. Szinte egyedül voltam a szabadban, elfogott az a "semmi közepén" érzés...
Eszembe jutott, hogy vajon a többiek mit gondolhatnak erről az egészről...hogy megint eljöttem otthonról meg minden. Ahogy sétáltam az utcán, éppen hogy csak pár autó volt az utakon. A járdák mentén álló lámpák világították meg előttem az utat. Bekanyarodtam az utcánkba, már a sarkon látni lehetett az égő villanyokat a házban. Majdnem mindenhol sötét volt, csak nálunk volt "díszkivilágítás". Mikor odaértem a házunkhoz, kinyitottam az ajtót , mire minden szem rám szegeződött. Ahogy elnéztem, egy kisebb parti volt, amíg én nem voltam itt...piás üvegek szerte szét, mindenki a konyhában az asztalnál ült.
-Mi van veled Zé?-szegezte nekem a kérdést Johnny.
-Semmi...-kanyarodtam be a nappaliba, majd pedig fel a lépcsőn.
-Hová mész?-kiáltott utánam Val, mire én csak ennyit mondtam:
-Filmezni!
Most nem volt kedvem a bulihoz, meg a piához sem. Ilyenkor a legjobb ha rágódok a dolgokon egy kicsit...egyedül. Bementem a szobába és leültem az ágyra a sötétben. Felidéztem magamban az összes emléket vele kapcsolatban...minden mosolyt, minden közös percet...úgy éreztem magam, mint egy hülye!
Tisztára kihasználva, meg egy normális ember nem agyal ezen ennyit...velem van itt a baj.

*Hilary szemszöge*
Szegény Z. ramatyul néz ki. Olyan összetörtnek, én nem nagyon láttam még pasit ilyen állapotban. Bár mondták a többiek, hogy kifejezetten érzelmes típus. Úgy nézett ki, mint akinek szüksége van valakire, akivel beszélhet erről. Ezért is fordult meg a fejemben, hogy felmenjek hozzá, hátha segíthetek neki...
-Halljátok srácok...mindjárt jövök, nem baj?-álltam fel a székemről és elindultam a lépcső felé.
-Micsinász'?-tett fel Brian egy felettébb intelligens kérdést.
-Zacky...-csak ennyit mondtam, tudtam hogy ebből tudják mire gondolok.
-Várjá' jövök énis!-sietett utánam és már jött is fel mögöttem a lépcsőn.
A résnyire nyitott szobaajtó előtt megálltunk, és én bekopogtam. Gondoltam, mégsem rontok be csak úgy...
-Zack? Bejöhetünk?-kérdeztem egészen halkan. A kis résen beláttam. A fiú odabent ült az ágyon, az ajtónak háttal.
-Kik?-érkezett a válasz. A hangján hallatszott a harag, a csalódottság, a bánat. Arrogánsan hangzott, de tudtam hogy nem direkt csinálja...megviseli a dolog.
-Brian és Hilary-suttogtam.
-Ja..be..
-Hé'...majd lesz más! Ott vannak a groupie-k is...annyi csaj van még, meghúzhatod az összeset!-vágtatott be Brian vidáman. Túl vidáman.
Hát, azt hiszem most talán nem ez a legjobb dolog, amit mondhatott volna..kifejezetten a lehető legrosszabb.
-Syn! Engem nem a farkam vezérel, mint téged! Hagyjál a rohadt groupie-kkal , tiéd lehet az összes!-kelt ki magából.
-Legyen eszed, ne légy már hülye és ne szeress beléjük! Gena is csak egy ribanc volt, mint a többi!
-Na jó Gates, most hagyjál békén ezzel!! Húzz inkább ki ha csak ezért jöttél!-fordult felénk Zacky ingerülten.
-Hát te nem vagy 100-as, b@zdmeg! Szevassz!-vonult ki megsértődve Synyster.
Én csak döbbenten álltam ott. Mármint, annyira furcsa volt látni, hogy mennyire különbözik a két srác...hogy Bri mennyire félvállról veszi a dolgokat.
Eközben Zack felállt és elkezdett keresgélni a tv alatti polcon. Gondolom filmek között keresgélt, a félhomályban nem láttam pontosan. Elvégre azt mondta, ezért jön fel. Filmet nézni. Pakolgatta a műanyag DVD tokokat ide-oda, nyitogatta őket. Úgy tűnt, nem találja amit keres. Idegesen csapta le a tokokat a polcra, és visszaült az előző helyére az ágyra.
-Öhm...Z? Én..sajnálom, ami történt. Tutira nem érdemled meg, hogy így bánjanak veled!-kezdtem bele a mondókámba. Fogalmam sem volt, hogyan fog reagálni erre. Hogy kiborul-e majd, vagy zavarom-e...
-Hát..én is sajnálom!-meredt maga elé a padlóra, miközben én kicsit közelebb sétáltam hozzá. Már az ágya mellett álltam, szinte két lépésre tőle.
-Miért ne érdemelném meg?! Nekem ez lett "megírva"! Így kell lennie!
-Ez nem igaz! Senki sem érdemli meg, te meg FŐLEG nem!-kezdtem győzködni.
-Pont nekem jár ez...ilyen béna szerencsétlen pöcs vagyok.
-Nem vagy az! Egy kedves, érző szívű, aranyos fiú vagy, aki eddig sajnos a rossz embereket fogta ki. Mindig a legjobb emberek szenvednek a legtöbbet. Ettől erősödnek meg, hogy megtörhetetlenek legyenek!-mondtam.
A hangleejtése már nem ideges és goromba volt, sokkal inkább szomorú és elveszett. Megszelídült, vagy nem is tudom...ezért is mertem még közelebb lépni, és leülni mellé az ágyra. Amint leültem, felém fordult és a szemembe nézett. A beszűrődő holdfény gyönyörűen ragyogott a zöld szemeiben. Ez volt az egyetlen fényforrás perpillanat. Az én gyomrom rándult össze attól a pillantástól, attól a fájdalomtól, amivel megtelt a tekintete.

-Honnan tudsz te ilyeneket mondani?! 16 vagy, ez meg úgy hangzott, mint ha egy felnőtt mondta volna!
-Tudod, nekem is volt részem a csalódásokban, szóval azt hiszem innen a bölcsesség.
-De miért vagy itt? Miért jöttél fel?
-Mert tudom, hogy ilyenkor mindenkinek szűksége van valakire, aki meghallgatja. És szeretném ha tudnád:én itt vagyok!-tettem a kezem finoman a combjára.
-Tudod...Syn igazat mondott az előbb. Gena tényleg ribanc volt. Így is ismertem meg, hogy ő volt az egyik alkalmi groupie-nk. Csak nekem túlságosan megtetszett, túl hamar és elvakultam.-dőlt hátra az ágyban és hanyatt feküdt.-Az elejétől fogva tartottam tőle, hogy átver majd. De mindig elhessegettem ezeket a gondolatokat...-folytatta.
Én is elterültem az ágyon, Zacky mellett. Ott feküdtünk az ágyán és mindketten a plafont néztük. Úgy éreztem, hogy megnyílt előttem.
-Igen, tudom milyen amikor annyira szeretsz valakit, hogy szemet hunysz minden hibája felett. De meg kell próbálni tisztán látni. Nehéz, nagyon nehéz tudomásul venni, hogy félreismertél valakit, aki nagyon fontos neked. Viszont nem lehetetlen!-mosolyodtam el a végére.
-Köszönöm Hil! Hogy itt vagy velem. Jól esik..-fordult felém egy halvány mosollyal az arcán.
Ezaz! Kezd jobban lenni, már mosolyog!
Mérhetetlenül örültem, hogy már nem tűnt ugyanolyan bánatosnak, mint idáig.

5. Radiant Eclipse

*Zacky szemszöge*
-Biztos jó az, ha most egyedül vagy?-aggodalmaskodott Matt.
-Tökmindegy!-vetettem oda és kiviharzottam.
-Zacky!-kiáltott utánam Johnny, de nem érdekelt. Senki és semmi. Magányra vágytam, és soha többé erre a rohadék "rózsaszín ködre". Gyors léptekkel indultam el otthonról. Bevágtam az ajtót magam mögött és már szinte futva mentem minél messzebbre. Mondhatni inkább menekültem. A fejemre húztam a kapucnimat és csak mentem előre.
Hogy hová? Világgá!
Eszembe jutott a park legelhagyatottabb pontja. Ott sosincs senki. Ahogy elértem a parkhoz, át kellett vágnom a réten, hogy eljussak a legeldugottabb zúgjába. Már kezdett alkonyodni, de még mindig rengeteg ember volt a szabadban. Nem néztem rájuk, csak lefelé. De azt éreztem, hogy ők nagyon is néznek engem. Minél távolabb értem a "középponttól", annál kevesebben voltak körülöttem. Elértem a sűrű erdős részhez, ami teljesen kihalt volt. És üres, ez kell nekem. Széthúztam a bokrok ágait, hogy bejuthassak a fák közé. Az én szerencsém, hogy felakadtam egy tüskés bokorra...bár csak a ruhámmal akadtam volna fel..de nem. a bőrömmel.
-Basszameg, ma minden ellenem van vagy mi?!-mondtam félhangosan miközben kitéptem a karomból a tüskés szart. Mikor elengedtem az ágakat, azok összecsapódtak, mintha át sem mentem volna rajtuk. Leültem egy farönkre és csak bámultam magam elé.

*Hilary szemszöge*
-Basszus, nem lesz gáz, hogy egyedül van?-kérdeztem Matt-től.
-Majd rendben lesz. Szegény Zé...már megint átbaszták.
-Sokszor volt már ilyen?-döbbentem le.
-Ja, szerencsétlent állandóan átejtik...meg ő ilyen kis érzelmes faszi...-mondta Syn.
-Pont őt verik át...mindig azok szívják meg, akik rendesek.
Őszintén sajnáltam Zack-et, nagyjából tudom hogy milyen, amikor te mindig szeretsz valakit, de téged sosem szeretnek.
Egy pillanat! Miért is aggódok ennyire?! Ez fura...
-Így most akkor jammelést nem tudunk összehozni...bocsi Hil.-nézett rám Arin.
-De attól még szórakozhatunk jól...igyunk!-pattant fel Johnny és hozott vagy 6 üveg sört a konyhából.
-Hé csajszi, sörrel hogy állsz?-nyújtott felém egyet Synyster.
-Nem nagyon ittam még...-tűnődtem.-De bassza meg, itt az ideje!-vettem el tőle az üveget.
-Egészségünkre!-húzta meg az üveget Matt.
-Pfú, a picsába de keserű!-grimaszoltam, mire a többiek elkezdtek röhögni.
-Ne röhögjetek basszus, nincs borotok?-azt legalább szeretem.
-Hogyne lenne, itt minden van!-kacsintott Brian és már vette is ki a hűtőből.
-Nem iszok sokat, megérzik otthon.-poénkodtam.
-Te Gates, neked gyorsan fogy a söröd, idd má' meg azt a kicsit, üvegezzünk!-vetette fel M.
-Zsír, játsszunk!-vágtam rá. Valami azt súgta, hogy a srácok durván játszanak...pláne ha isznak..egyedüli lányként kis félelemmel mentem bele a buliba.
-Csak vigyázz, nem finomkodunk!-fenyegetett kajánul JC(Johnny).
-Állok elébe!-ültünk le a nappali közepén a szőnyegre. Arin pörgetett és elkezdődött a játék. Első körben Shadows adott feladatot Syn-nek.
-Megitatunk motherfucker! Hajtsd hátra a fejed, egy üveg sör!
-Mehet!-vetette hátra a fejét B. és Matt már töltötte is a piát a szájába.
-Idd! Idd! Idd!-skandáltuk egyszerre miközben vigyorogva néztük ahogy csak nyeli és meg sem áll.
-Whooooo, megvan!-tapsolta meg Johnny.
-Mekkora alkesz vagy te!-nevettem el magam.
-Pörgess Brian!-nyomta a kezébe az üveget Shadz.
-Arin és Hilary!-ordított az alkesz.
Király volt a hangulat. Az csoda ha én ilyet mondok, sosem szerettem bulizni....Olyan volt mintha már ezer éve ismernénk egymást.
-Figyi, engem nem ér leitatni, még kicsi vagyok!
-Jó, akkor nem itatunk, de azért mindent nem úszol meg, azt sejted!-figyelmeztetett Matt.
-Kezdjük egy enyhébbel...egy kérdéssel. Szűz vagy?
-Aha..az vagyok.
-Hoppááááááááááááá!-kiáltotta Syn. Asszem' már kezd a fejébe szállni a sör.
-Nem lesz így sokáig, mi Gates?-vigyorodott el M.
-Nanaaaaaaa!-húztam el az a-t. Mindent a maga idejében...
Megforgattam az üveget, aminek a szája Johnny-ra, az alja meg rám mutatott.
-Húzz le 3 felest!-jutott eszembe egy jópofa feladat. Kezdtem felvenni a "ritmust" a fiúkkal.
M. felpattant, kikapott egy üveg rövidet a hűtőből és csordultig töltött egy feles poharat. JC arcán a 3. után látszott a hatás...enyhe grimasz kíséretében nyelte le az utolsó kortyokat. Megfogta az üveget és pörgetett, aminek az eredménye Arin és Matt lett.
-Na jó újonc...legyen már valami izgalmasabb is...-kezdte volna M. mire Arin félbeszakította:
-Nem, kizárt! Előre érzem, hogy valami gázosat akarsz!-tiltakozott.
-Akkor zálog...vetkőzni kell! Ezt Hil fogja élvezni...-vigyorgott pajzánul Shadows.
-Legyen..-törődött bele és levette a pólóját.
A kis csontkukac!-gondoltam magamban.
Arin eszméletlen vékony volt, egyetlen tetoválással a jobb vállán. Van egy ösztönös hülye szokásom arra, hogy nem tudom levenni a szemem a félmeztelen pasikról. Ha jól néz ki, ha nem, az én tekintetem akkor is ott ragad... Most sem volt ez másképp, szegény A. meg kicsit bele is pirult, hogy úgy bámulom...
Éppen pörgettünk volna, amikor kulccsörgést hallottunk. Kinyílt az ajtó és Valary lépett be rajta. Hát visszajött...
Ajjajj...ennek nem lesz jó vége...

4. Me Against The World

---------------Másnap-----------------
*Matt szemszöge*

A nappaliban ültünk Arin-nel és Zacky-vel, dumáltunk, állatkodtunk. Z. elfeküdve a kanapén, Arin a fotelban terpeszkedett, én meg Z-t idegesítettem. Már majd' megőrült hogy hol a nyakát csesztetem, hol a füleit húzogattam, csak mert tudom hogy zavarja. Azért annyira "tombolt", hogy dőlt a röhögéstől kínjában. Elengedtem a fülét, de csak mert eszembe jutott valami.
-Halljátok skacok! Áthívhatnánk Hilary-t! Tutira bírná ha körbenézhetne, meg hallhatna egy kis metált.-dobtam fel az ötletet.
-Zsír ötlet, támogatom!-toppant be Brian is.
-Mi a zsír ötlet?-érkezett meg Val, és lehuppant a kanapéra.
-Arra gondoltam, hogy Hilary-t áthívhatnánk..nagyon úgy tűnt, hogy imádja a zenét, meg jófej is.-avattam be V.-t a tervembe.
-Ez tényleg jó ötlet! Csak meg ne rontsátok azt a kislányt nekem, az anyja engem nyír ki!-mosolyodott el.
Tetszik amikor mosolyog. 
-Szerintem elég romlott ez a csajszi már most! Csak nézz rá, igazi belevaló rocker lány, velejéig romlott!-ült le a fotelba Syn. Volt valami abban, amit mondott...
-Ja, tisztára!-értett egyet Arin is.
-Johnny? Zacky? Benne vagytok?-kezdett közvélemény kutatásba Valary.
-Simán!-vágták rá egyszerre.
-Remek, akkor átmegyek hozzájuk, ti meg addig tegyetek rendet! Pakoljátok el a koszos tányérokat meg a piás üvegeket is!
-Igenis főnökasszony!-állt fel Brian miközben felkapott két sörösüveget az asztalról és elindult a konyhába.

*Hilary szemszöge*

Éppen az íróasztalomnál ültem, amikor valaki a nevemet kiáltotta a nappaliból.
-Tesséééééék? -ordítottam vissza.
-Gyere le egy kicsit!- érkezett a válasz.
Mit akarhat anya...felkeltem a székről és elindultam lefelé. Amint leértem a lépcsőn anyát láttam ott ácsorogni, mellette pedig Valaryt. Nem is sejtettem, hogy ő is itt van.
-Mondd! -álltam meg előttük.-Szia Valary!
-Szia Hil!-mosolygott.
-Val szeretne valamit kérdezni tőled...
-Nos..a srácok mesélték, hogy tetszett nekik, hogy ennyire muzikális csajszi vagy..és felvetették, hogy esetleg ha van kedved, akkor megnézhetnéd a hangszereket, a felszerelést, akár próbákat is. Szívesen látnának téged!
-Azta, ez nagyon király lenne! Ja, de szobafogságban vagyok...-szontyolodtam el.
-Mit csináltál?- kérdezte döbbenten Valary.
-Múltkor összevesztünk itthon én pedig elmentem "világgá"..-tettem idézőjelet a levegőbe.
-Egy idegen fiúval!-hangsúlyozta ki a lényeget anya.
-Idegen fiúval?-kérdezett vissza.
-Zackyvel.
-Mármint a mi Zacky-nkel?
-Aha, összetaliztunk és beszélgettünk.
-Zacky felelősségteljes fiú, ha vele van Hil akkor igazán nincs okod az aggodalomra Charlotte.
-Persze-persze...
-Nagy lány már, amúgy is csak ide a szomszédba invitáljuk. Ugyan, ne légy ilyen szőrösszívű!
-A szobafogság az szobafogság! Meg kell tanulnia, hogy szót fogadjon!
-Én is ott leszek...-hintett el egy kis plusz infót Val. Anya megenyhülni látszott ennek hallatán, az eddigi elvetemült tűz a szemében átváltott gondolkodó tekintetre.
-Aztán egy rossz szót ne halljak!
-Miii? Mehetek?-a döbbenet és az izgatottság keveredett a hangomban.
-Menj..
-Komolyaaaan?? Kösziii! -Ez mikor lenne esedékes?-kérdeztem.
-Akár már most is, a banda bármikor összehoz egy kis jamm-elést.
-Anyaaaaa...lehet róla szó, hogy most átmenjek?-néztem kiskutya szemekkel.
-Lehet..
-Akkor kb. 10 perc múlva szerintem átkopogok..még rendbe szedem magam.
-Várunk!-lépett ki az ajtón V.
Gyorsan felmentem a szobámba, felkaptam egy piros nadrágot, a kedvenc piros félvállas pólómat és a bakancsomat. A bakancs kötelező viselet nálam, rövidnadrággal meg még állatabbul néz ki. Leszaladtam a lépcsőn és már léptem is ki az ajtón, de még gyorsan hátravetettem:
-Pá, majd jövök!
Átkanyarodtam a szomszéd házhoz és bekopogtam. Arin nyitott ajtót, egy szendviccsel a kezében.
-Fzsia!-mondta teli szájjal.
-Heló, jó étvágyat!-nevettem el magam miközben beljebb invitált.
-Köffzsi!-mutatta az utat a "próbaterem" felé, ahol a fiúk voltak.
-Sziasztok!-intettem nekik.
-Szervusz, király hogy jöttél!
-Én éhen halok, ki tart velem?-tette fel a kérdést Johnny miközben megfordult. Akkor vett észre engem is. -Áh, szia!
-Én jövök!-ugrott fel Arin és Matt is, majd kimentek a helységből. Vajon A. mindig éhes? Most evett meg egy szendvicset, és le merem fogadni hogy az sem az első volt.
-Akkor én meg megmutatom a hangszereket, meg ha gondolod a ház többi részét is.-kezdte Brian.
-Zsír, minden érdekel!
Már el is indultunk, fel az emeletre. Egy hangulatos csigalépcső vitt fel a felső szintre, ahol biztosan a szobák vannak. Zacky előttem, Syn pedig mögöttem jöttek fel. Amikor felértünk a lépcsőn megálltam és előre engedtem őket, hisz ők tudják az utat.
-Erre vannak a szobáink. Két külön szobában vagyunk eredetileg, de szerintem hosszútávon úgysem fog senki a helyén aludni.-vigyorgott Brian.
Amikor beléptünk a szobába, három ággyal találtam magam szemben. A szobán látszott, hogy még nincs benne "élet". Hiszen két napja érkeztek, még nincs rumli. Sem szétdobált alsónadrágok, sem büdös zoknik, semmi amire számítottam...de gondolom mindennek eljön az ideje.
-Itt lakik Johnny, Arin és Matt. Ők vannak hárman itt. Vagyis lesznek majd..- mondta Syn.
-Tök jó, bejön hogy többen vagytok egy szobában. Mekkora buli lesz itt mindig.-vigyorogtam.
-Gyere, erre van a másik szoba, amin Zé-vel osztozunk. Mi sem cuccoltunk ki még teljesen, lusták voltunk.- ecsetelte, majd elindultunk a kis emeleti folyosón a másik helység felé.
Ott kettő ágy volt egymással szemben, ahogy mondták elég szellős volt az amúgy nem túlzottan nagy szoba.
-Ja, még tök üres. Syn még nem hányta szét seggrészegen..-fűzte hozzá Zacky.
-Az ilyen megjegyzésekből ítélve nem kell sokat várni erre...-pillantottam Brian felé, aki szarkasztikusan grimaszolt ránk.
-Akkor a próbaterem a következő állomás a magán háztúránkon!- élte bele magát Synyster az idegenvezetői szerepbe.
Amint beléptünk a próbaterembe, a szavam is elállt. Egy elég kicsi szoba volt, piros és zöld színű falakkal. A felszerelés is gyér volt, de mégis volt valami varázsa az egésznek. Olyan jó érzés töltötte be a szobát, még így is hogy perpillanat nem folyt próba benne.

Már magában a hangszerek vonzóak voltak, ahogy egymás mellett sorakoztak az állványokon. Nem tudom, hogy a  hangfalakra ledobott basszusgitár, vagy éppen a földön heverve otthagyott dobverők győztek meg arról, hogy én nagyon szeretnék látni egy jamm-elést.

*Brian szemszöge*

Úgy láttam, hogy nagyon bejött neki a próbaterem. Csillogó szemekkel nézett végig a felszerelésen és mosolyogva méregette a cuccokat. Tényleg nagyon imádhatja a zenét, látszik rajta. 

Amíg Hil nézelődött, Z. mellém lépett és odasúgta:

-Mindjárt jövök, valaki hív telefonon...

-Valaki? Gena, mi?-kezdtem gyanakodni.

-Ja...-bólintott, és elindult kifelé.

-Tudsz valamin játszani?-fordultam vissza H. felé.

-Azt nem mondanám, hogy tudok, de tudok bohóckodni egy gitárral...viszont mindig nagyon szerettem volna zongorázni.

-Akkor hogy-hogy nem tudsz?

-Sosem volt senki aki megtanítson..

-Háhá, majd orvosoljuk ezt a problémát!-vigyorogtam. 

-És, te mióta gitározol?-kérdezte kíváncsian.
-Igazából szinte mindig is így volt. Apám is gitáros, anyám is zenész, az egész családnak köze van a zenéhez. Kölyökkorom óta, lehettem vagy 13 amikor elkezdtem.
-Apud tanított vagy tanárhoz is jártál vagy hogy volt?
-Faterral otthon gyakoroltam, meg egy ideig jazz gitározni tanultam. Az nem volt valami izgalmas nekem..halálra untam magam.-idéztem fel.
-Mindig is hót irigy voltam azokra, akik rendesen tudnak gitározni. Én is tanultam valamennyit..így magamtól. Csak szarul ment, úgyhogy feladtam...- a hangján hallatszott, hogy bánja.
-Na csősztök' ,hogy tetszik a ház Hilary?-rontott be Matt.
-Nagyon állat, tökre mesebeli az egész.-válaszolta elvarázsolva. -Mint egy" fikció"!
Ez a szó! Fikció...egyből Matt-re néztem, láttam rajta, hogy pont ugyanarra gondol amire én. Jimmy mondta ezt mindig... "Az életem olyan, mint egy Fikció." B@ssza meg..rohadtul hiányzik..
-Mi az?-kérdezte H. ,amikor kiszúrta, hogy Shadz-zel összenéztünk.
-Áh, semmi..csak az a szó, amit mondtál..
-Melyik? A fikció?
-Igen, az..
-Tudod..múltkor már hallottál egy keveset a régi dobosunkról, Jimmyről. Ő mondta, hogy az élete egy Fikció, mert túl tökéletes, hogy igaz legyen...
-Ja, értem. Én...bocsi..-mondta szégyenlősen Hil.
Ekkor elég kétségbeesett arckifejezéssel lépett be Zacky. Megállt a fal mellett és visszatömte a mobilját a zsebébe.
-Gáz van tesó?-néztünk rá egyszerre. Szinte a homlokára volt írva, hogy valami nem kóser.
-Az van..
-Mi a baj?-kérdezte aggódva H. és közelebb lépett.
-Gena..-nézett Matt-re Z. -Most szakított velem..megcsalt.
-B@szki, sajnálom haver!-veregettem hátba. Tudom, hogy Zé tényleg szerette Gena-t..csak sajnos ez fordítva nem volt igaz.

*Zacky szemszöge*

-B@szki, sajnálom haver!-veregetett hátba Syn.
-Áh...-csak ennyit tudtam mondani.
Erre rohadtul nem számítottam...mármint annyira jól megvoltunk Gena-val. Annyira elhittem minden szavát. Hülye voltam. Vagy ő volt ügyes színész?
-Zacky..annyira sajnálom!-lépett oda hozzám Hilary és átkarolt.
Rég volt már ilyen szar kedvem. Hirtelen mintha értelmét vesztette volna minden, mintha egyedül lettem volna az egész világ ellen. Ami enyhítette ezt az érzést, azok a barátaim voltak. A srácok. És Hil.
-Sajnálod?! Azt sem tudod, miről van szó!-bukott ki belőlem. A kelleténél sokkal idegesebb voltam.
-Lehet, hogy nem, de attól még nem érdemled meg, hogy ez történjen veled!-érkezett a válasz.
Ez kedves volt, hisz tényleg fogalma sincs, hogy miről van szó, csak hogy "Gena" meg "szakítás".
-Asszem' én most inkább megyek sétálok egyet!-indultam el kifelé. Muszáj elmennem egy kicsit, ahol egyedül lehetek és gondolkodhatok.
-Biztos jó az ha most egyedül vagy?-aggodalmaskodott Matt.
-Tökmindegy!-vetettem oda és elviharoztam.

3. Unholy Confessions

Hai hai!
Íme a 3. fejezet, bár nem tudom hogy olvassa-e valaki... >.< kommenteljetek ha igen. :)
Üdv.
Alexx
-----------------------------------------------------------------------

*Hilary szemszöge*

Az ajtóban anyám fogadott egy kötényben, konyharuhával a vállán és csípőretett kézzel. Még meg sem szólalt, de láttam, hogy itt bizony hatalmas balhé lesz.
-Hilary Davis, mégis hogy képzeled, hogy elmész világgá egy vadidegen pernahajderrel?!-ordította.
-Megmondtam, hogy elmegyek sétálni, a srácot ismered te is, amúgy is a sulinál voltunk!-kontráztam.
-Ne feleselj nekem, irány a szobádba!
-Nem feleselek, éppen felhomályosítalak!
-Indíts! Egy hét szobafogság! Csak iskolába mehetsz és haza!
-De mi ez már, nem vagyok óvodás!-szóltam vissza.
-Nincs apelláta, menj fel!-zárta le a témát és beviharzott a konyhába.
Én pedig megint állati idegesen feltrappoltam a lépcsőn és bevágtattam a szobámba. Úgy becsaptam az ajtót, hogy lent tuti minden kép leesett a falról. Jó hangosan, már csak azért is! Kinyitottam az ablakomat, hátha segít a friss levegő.
Hallottam, hogy még lent mormogott a konyhában valamit, gondolta biztos nem hallom.
-És még visszabeszél, hát az eszem megáll!-bosszankodott odalent.
-Mondjuk ha nem csesztetnél állandóan..-ordítottam le. Nem bírtam ki.
-Most hagyd abba!-érkezett a fenyegető válasz.
Én közben az asztalomon pakolásztam és bezártam az ajtót. Ha netán be akar rontani...ne tudjon.
-Mindig csak kritizálsz engem!
-Van is alapja a kritikának, bőven..
-Hagyjuk!-nem volt kedvem ezt tovább vitatni. Úgyis mindig az a vége, hogy én vagyok a mihaszna, semmirekellő...
Ledőltem az ágyamba gondolkodni..tiszta ideges voltam. Nagyban a plafont fürkésztem, amikor egy papírrepülő landolt a szőnyegemen.
-Mi a...-ültem fel, hogy felvegyem.
Az oldalán ez állt:
"Brian Airlines"
Ezen elvigyorodtam, egyből tudtam hogy ez a dilis Syn küldte. De minek?! Kihajtogattam, belülre ez volt írva:
"Gyere az ablakba"
                      Bri
Odaléptem és a szomszéd ház ablakában Brian állt. A két épület között egy fa volt, aminek a legmagasabb, legvastagabb ága pont az ablakomig ért. Háh, itt ki lehet szökni..-gondoltam magamban.
-Sziaaa!-intettem oda neki.
-Hali!-kiáltott vissza a kelleténél hangosabban.
-Mizujs?
-Itt semmi, de nálatok mi ez az ordítozás?
-Uh, így hallani?!-nevettem el magam.-Amúgy kis perpatvart csaptam. Délelőtt összevesztem anyámmal, elmentem sétálni, összefutottam Zackyvel és a kosárpályán kötöttünk ki.-foglaltam össze röviden.
-Húúúúhaaa...és mi vooolt?
-Kosaraztunk egy jót meg beszélgettünk.
-Olyan vidáman jött haza...
-Én is vidáman jöttem haza, tök jó volt játszani vele!-mondtam.
-Syn, kivel beszélgetsz?-hallottam egy távoli kiáltást a másik házból.

*Zacky szemszöge*

Lent ültem a nappaliban, amikor társalgást hallottam fentről.
-Syn, kivel beszélgetsz?-ordítottam fel az emeletre.
-Hilaryvel, miért?-érkezett a válasz.
-Jövök én is!-pattantam fel a kanapéról és felsiettem a lépcsőn.
Odafurakodtam Brian mellé az ablakba és köszöntem Hil-nek.
-Jaj, szia Zack!-intett nekem.
-Na, mi újság?-kérdeztem. De legalább nem nyírták ki szegényt, hisz most is itt van.
-Áh semmi, 1 hét szobafogság..-mondta.
-Pedig már akartam kérdezni, hogy nincs-e kedved átjönni holnap este egy kis bulira...-kezdte Synyster.
-Ó hogy...persze, mondj még ilyeneket, hadd sanyarogjak!

*Hilary szemszöge*

-Nem hiszem, hogy most szóba jöhet hogy én kitegyem innen a lábam a következő egy hétben...meg amúgy sem lenne ez jó..-szögeztem le a tényt, fogságban vagyok.
-Hogy-hogy "amúgy sem lenne ez jó"?-nézett rám Brian értetlenül.
-Tegnap érkeztetek, nem is ismerlek titeket.
-Jajj már, úgy pont megismernél!
-Egy buli nem hinném, hogy pont a barátkozásról szólna, sokkal inkább az ivásról...-folytattam.
-Akkor az mi, hogy Zackyvel meg kosarazol? Ugyanaz a kettő.-háborgott tovább Syn.
-Hagyd már..-vetette oda Z.
-Nem, mert az véletlen találkozás volt és barátkozós, nem berúgós party.
-Na jó, mindegy, szia.-törődött bele a rossz fiú, hogy nem megyek és bement. Már csak Z volt az ablakban.
-Bocs, hogy ilyen erőszakos..-mondta.
-Semmi..néha tényleg én érzem.magam ilyen gyávának..
-Nem vagy az, megértem, hogy nem akarsz átjönni.
-De át akarok, csak ha lebukok akkor tutira az életben többet nem találkozhatok Synnel, meg veletek. Bírlak titeket, csak ez gyors...
-Értem..Syn is biztos bánná ha nem taliznátok..-mondta egyhangúan. - Na..megyek én is, még van egy kis....dolgom..szia.-köszönt el a fiú és becsukta az ablakot. Olyan rosszkedvűnek tűnt..biztos a srácok miatt.

2. Critical Acclaim

Kérlek mosogass el Hil!-kérte anya, majd odahozta az edényeket a mosogatóhoz, én pedig hozzá is láttam.
Egész hamar kész lettem vele, ahhoz képest, hogy mennyi koszos tányér volt.
Lehetett már vagy este 10 óra amikor felmentem a szobámba.
Nagyon kedves volt Valary, igazi kifinomult nőci. Azért vicces volt látni, ahogyan próbálja rendebeszedni őket.
Egész jófejek ezek a srácok is. Bár ez az ébresztő dolog érdekes első benyomást keltett bennem. Személy szerint nekem nem feltétlenül szimpatikus az, aki beront a szobámba és stíröl amíg húzom a lóbőrt...azért poén volt ez az este, örülök, hogy átjöttek.
Gyors zuhanyzás után hamar lefeküdtem és már be is aludtam.
---------------------Másnap----------------------
Jó sokáig aludtam, nagyjából 1-kor magamhoz tértem, mert valaki porszívózott a szobámban. Ha csak az lett volna a gondom...rázták a szőnyegem, pakolgatták a székemet, tologatták az asztalt..mindig ez van de akkor is..
-Mivanmár!!??-ordítottam el magam miközben felültem az ágyban. A kiabálásomra kikapcsolták azt a nyamvadt porszívót is. Anya volt az a kedves, akire rájött a pakolhatnék.
-Kelj fel, már mindjárt 2 óra van!-húzta le rólam a takarót.
-Aaajjj, csak menj ki!
-De ne aludj vissza!
-Jólvan már, csak meeeenj!-nyavalyogtam.
Muszáj felkelnem..még a végén megint bejön és kigurít az ágyból.
Nagynehezen felkeltem és felöltöztem. Fekete szaggatott farmert láncokkal, egy szakadtas pólót és a fekete bakancsomat vettem fel és elindultam lefelé. Tuti, hogy rám fog sózni valami házimunkát, előre éreztem.
Amint leértem a konyhába, anya nagyban ablakot pucolt és így fogadott:
-Kislányom, hogy nézel ki?!
-Hogy-hogy hogy? Így, ahogy szoktam!
-Mi ez a sok fekete, ez a szakadt farmer meg a póló, úgy nézel ki mimt egy csöves! Állandóan bakancsban vagy, más meg télen hordja. A hajad is hogy áll, tiszta kócos!
-Mi a szarért piszkálsz?! Mindig így nézek ki!-kezdtem kiakadni.
-Pont ez a baj! 16 éves vagy, lehetnél nőiesebb már! Lehetne szép hosszú hajad meg csinos szoknyáid meg ruháid!
-Lehetne..de NEM lesz!!!
-Egyáltalán nem lányos, olyan vagy mint egy szakadt férfi!
-És én így érzem jól magam! Sose leszek rózsaszín szoknyás kis picsa! Az nem én vagyok, ennyi nőiesség pont elég nekem!
-A szobádban is kupi van, szétdobálsz mindent! Sose lesz így pasid!
-Na jó, elmentem sétálni!-ez már tényleg sok volt.
Erre anya nem szólt semmit, csak elfordult. Jó, lehet hogy én is bunkó voltam, de tudja hogy hogy utálom amikor ezzel csesztet! Ilyenkor szükségem van egy kis szabad időre. Mármint, hogy ne legyek otthon, mert akkor úgyis csak hallgathatnám tovább...
Elindultam a nagyvilágba, pénz, igazolvány és telefon volt nálam, ennyi elég is.
Megszomjaztam, úgyhogy betértem egy trafikba, ahol vettem egy Monster-t. Leraktam a pénzt a pultra és már mentem is ki. Éppen szerencsétlenkedtem a doboz kibontásával, amikor kiléptem a boltból, nekimentem valakinek.
-Bocs..-vetettem oda, miközben felnéztem.
-Te nem...-kezdtem volna.
-De, a szomszédból.-mosolyodott el.
-Zacky, igaz?
-Te meg Hilary.-bólintott.
-Mi járatban?-kérdeztem miközben megálltunk a kis üzlet bejárata mellett.
-Áh, eljöttem otthonról..Val-nek el kellett mennie, a srácok meg balhéznak.
-Min?
-Syn megint összeszedett valami kurvákat és odarendeli őket a házba...engem meg zavar..Matt-et is.
-Hogy ki?
-Synyster. Brian másik neve ez..
-Az kemény..és te hogy-hogy nem kapsz az alkalmon?-érdeklődtem, miközben elindultunk a buszmegálló felé.
-Nem bánod ha veled tartok?-kérdezte.-Amúgy hová mész?
-Ja, én céltalanul világgá.-nevettem el magam, miközben már be is gördült egy busz, amire fel is szálltunk.
-Szóval..te miért nem mész bele?
-Nemtudom, nem szeretem ezt az egyéjszakás-izét...szexik a csajok, de csak a pénzért csinálják. Használják őket, több százan.
-Na, te de miért vagy itt?-terelte el a témát kissé.
-Anyámmal összevesztem, aztán nem akartam hallgatni a pampogást.
-Ti? Veszekedni? Olyan igazi, meghitt család voltatok tegnap.
-Persze, ilyenkor azt mutatják...Aztán ma is egy csomó mindent a fejemhez vágott.
-Tényleg? Mit?
-Hogy nem vagyok "nőies" , meg hogy rendetlen vagyok, nem szereti a stílusom, meg kéne változnom, ilyesmi.-kortyoltam bele az energiaitalba.
-Szerintem ne változz. Legyél olyan, ahogy te jól érzed magad! Nagyon jól nézel ki...így ahogy vagy.-adott bölcs választ Zacky.
-Heh, köszi. Tudod, olyan megnyugtató jelenség vagy. Totál idegesen jöttem el otthonról.-vigyorogtam.
-Na most panaszkodj te!-néztem rá, miközben megkínáltam az üdítővel.
-Mit szólsz, ha azt mondom szálljunk le a kövi megállónál?
-Tőlem oké..-vontam meg a vállam.
Leszálltunk, nem messze a sulitól a sportpályáknál. Volt 3 pálya, abból két foci és egy kosár. a focipályák persze, hogy tele voltak, a másik meg teljesen üres volt. Elindultam feléjük, amikor kiszúrtam egy labdát a kerítés mellett. Támadt egy ötletem.
-Gyere Zack...zavar ha így hívlak?
-Nem, dehogy.-mosolygott, és elindult utánam.
Befutottam az elkerített kosárpályára, letettem a Monsteres dobozt, felkaptam a labdát és kosárra dobtam.
-Játsszunk! Feszültség-levezető, meg amúgy is király!-passzoltam neki a labdát.
-Legyen, de figyelmeztetlek, nagyon tudok!-próbált rám ijeszteni egy kaján vigyor kíséretében.
-Én is figyelmeztetlek, én meg elfoglak gáncsolni ha gyorsan futsz!
-Na menjen a játék!-kiáltotta el magát és már futott is az én palánkom felé. Egész gyors volt, de amikor rákészült a dobásra, utolértem és felugrottam előtte. Sikeres akció volt, szinte kikaptam a kezéből a labdát és már szaladtam is.
-Naaaaa!-hallottam egy fiús nyavalygást a hátam mögül. Úgy tűnt, meglepődött a váratlan fordulaton.
-Juhéééé, 2:0!-kiáltottam örömömben.
Annyira jó meccset játszottunk, hülyéskedtünk, tök buli volt. Tényleg jó hatással van rám ez a srác. Ez fura, mert csak tegnap érkeztek, és igazából jól kijövünk. Kedves volt tőle, hogy meghallgatott meg minden.
Egyszer csak csörgött a telefonom, anya keresett. Nagyon gondolkodtam, hogy felvegyem-e, de végül felvettem.
-Haló?-szóltam bele, közben Zacky még dobálta a labdát.
-Kislányom hol a csudában vagy??!-háborgott édesanyám.
-A sulinál a sportpályán, mert?!
-És mégis kivel?-zúdította rám a következő kérdését.
-Az egyik fiúval a szomszédból, összefutottunk és itt kötöttünk ki..-ecseteltem.
-Na gyere hazafele azonnal, nem érdekel senki és semmi! Idulj el most!-harsogta, és ezzel kinyomott.
-Őhm, "Zé"....nekem muszáj hazamennem, a muterom tombol..azonnali hatállyal hazarendelt..úgyhogy megyek, szia!-indultam el, mikor félbeszakított.
-Várj Hil, jövök én is!-gurította el a labdát és csatlakozott hozzám.
-Te hogy állsz a sétával?-néztem rá.
-Szeretek sétálni..miért?
-Mert ha már haza kell mennem, gondoltam húzom még egy kicsit az időt azzal, hogy gyalog megyek...-vigyorogtam ördögien.
-És..te mit fogsz csinálni, hazamész?-folytattam.
-Szerintem ja...hátha lenyugodtak már a kedélyek..
-Remélem..Huhh, de hogy én egy életre szobafogságot kapok, az tuti!-könyveltem el.
Még így is hamar hazaértünk, hogy gyalog mentünk...túl gyorsan sétáltunk.
-Hát..örülök, hogy találkoztunk, szia Zack!-köszöntem el miközben végigsimítottam a hátán.
-Én is örülök..lesz még ilyen, ugye?-nézett rám kiskutya szemekkel.
Oké, ez elég aranyos volt...
-Tuti!-mosolyogtam rá, mire ő intett.
Amikor beléptem a házunk ajtaján, és a jó kedvem mindjárt elszállt...

1. "They are Avenged Sevenfold"

----------------Másnap--------------

Reggel 7-kor felcsendült a telefonom ébresztője én meg egy szép szókapcsolat keretében elkezdtem csukott szemmel tapogatni az éjjeliszekrényen, hogy kikapcsolhassam.
-A jóóók***nyááád!-gördültem ki az ágyikómból.
Egy átlagos péntek reggel... Szép lassan odasétáltam az íróasztalomhoz és beledobáltam a tankönyveimet.
A szekrény előtt nagy dilemmában válogattam, hogy mit vegyek fel. Röpke 10-15 percen belül már felöltözve és indulásra készen ballagtam le a lépcsőn, a fekete bakancsomban, fekete cicanadrágban és egy zenekaros pólóban. 7.20 volt, igyekeznem kellett, volt egy hülye 0. órám.
-Elmentem, páááá!- kiáltottam el magam annak, aki még otthon volt.
Még szerencse, hogy közel van a suli és 5 perc alatt odaérek. Első órám ének volt. Marha jól ki van találva, az ember reggel, rekedten és hulla fáradtan dalolásszon..hogyne..
Viszont a tudat, hogy az LB-m, Hope mellett ülök, mindig feldobja a hangulatom. Vele még az unalmas órák sem unalmasak. Nem telik el úgy óra, hogy ne csináljunk valami baromságot. Ilyen megfontolásból ültettek minket az első padba, mondván hogy ott biztos nem rosszalkodunk majd. Ott még bulisabb a rendbontás.
Mivel megint hasonlóan gagyi volt az óra, úgy döntöttem elmesélem Hope-nak az új rokon-dolgot.
-Hallod...-böktem oldalba, mire odasúgta:
-B@zdmeeeeg, most elrontottam!-mutatott a keresztülhúzott füzetére.
-Hupsz, bocs.-nevettük el magunkat.
-Na, mit hallok?
-Képzeld...lesz egy új szomszédunk! Illetve szomszédaink.
-Hogyhogy?
-Anyámnak van mégegy testvére, Valary, aki valami bandát menedzsel és ők költöznek be abba a bazinagy házba.
-Azta! És milyen banda?
-Hát azt még nemtudom, de ma érkeznek és jönnek át ebédre hozzánk.
-Miss Davis, megtárgyalta már azt a felettébb eget rengető dolgot, amit az órámon kell elujságolnia a kedves padtársának?-szólt ránk a tanár.
-Ami azt illeti, még nem.- válaszoltam. Lehet, hogy szemtelen vagyok, de ő kérdezte.
-Akkor ne is tegye, majd a szünetben!-zárta le a témát.
Hope-al összenéztünk, majd gyorsan el, nehogy hangosan kitörjön belőlünk a hahota.
-Nagyon kiváncsi leszek rájuk.-folytattam.
-Majd meséld el!-kacsintott rám a barátnőm.
A következő 3 órát élőhalottként ültem végig, nem emlékszem semmire. A körülöttem levők néha megböktek, hogy élek-e még egyáltalán...
Hátravolt még egy Matek... Hála a jó égnek, csak háromnegyed 12-ig kellett a suliban lennem.

-------------------Otthon-----------------------
Ahogy hazaértem, gyorsan beköszöntem és egyenest a szobámba siettem. Lustálkodós kedvem volt, úgyhogy úgy döntöttem alszok egyet. Átöltöztem kényelmesebb göncökbe és beugrottam az ágyamba. Alig telt el 5 perc, már álomba is merültem.
Egyszer csak arra ébredtem, hogy valakik beszélgetnek körülöttem. A szobámban, az ágyam mellett. Ki a csuda jön ide trécselni, mikor én alszom?!
Ahogy hallottam 2 ember..vagyis két fiú.
Furfangosságból nem fordultam a hang irányába, hanem hallgatóztam. Próbáltam beazonosítani, de be kellett látnom, hogy ismeretlenek. Úgy társalogtak, mintha én ott sem lettem volna:
-Aztaaa, nézd már milyen király poszterei vannak a csajnak!
-Anyáás, van ízlése. Green Day, Linkin Park, Three Days Grace. Tuti rocker.-válaszolta a másik hang.
Várjunk csak...ugye nem...
-Ti mégis mi a francot kerestek itt?!-fordultam feléjük, amin ők láthatóan meglepődtek.
A fülem nem csalt, valóban két hím példány áldogált az ágyam mellett. Egy fekete hajú, nagy barna szemekkel és egy barna hajú, zöldes szemű srác hajolt fölém.
-Briiiiiiian vagyok!-húzta el az "i" betűt a fekete hajú.
-Én meg Matt!-vigyorogtak rám mindketten.
-Én meg Hilary, de ti mi a fenét kerestek itt?-ültem fel.
-Anyud azt mondta, hogy nyugodtan körbenézhetünk.
-Új szomszédok, igaz?-kérdeztem rá.Totál barchoba...
-Ahaaa, azok vagyunk.-mondta a fekete hajú, asszem' Brian.
-Remek, megtennétek, hogy kimentek egy kicsit?
-Miéért?-kérdezett a másik.
-Mert szeretnék átöltözni, na hess kifele, örültem!-tuszkoltam ki őket az ajtón.

-Fiúk, gyertek kajálni! Hilary, te is!-hallottam anya hangját a konyhából.
Na, majd szemrehányást teszek, hogy így felengedett két idegen fiút a szobámba.
Átvettem a 3 számmal nagyobb pólót amiben aludtam, egy lila kivágott pólóra, a szabadidőnadrágon pedig nem változtattam. Gyorsan belenéztem a tükörbe, összekócoltam a hajam, és elégedetten elindultam lefelé.
A látvány, ami lent fogadott, elég szokatlan volt. Sosincs ennyi ember nálunk. Anya, apa, Valary meg öt srác. Mint egy igazi lakodalomban, úgy ülték körbe az asztalt. Végignéztem a srácokon..egy fekete hajú, piercinges úgy marokra fogta egyik kezében a villát, a másikban meg a kést, mint egy rendes óvodás. Csillogó szemekkel várta a kaját.
Az a "Matt" éppen ült le az asztalhoz, mellete pedig az asztalfőn egy göndör hajú fiú foglalt helyet. Ő nyugodtan ült, nem szólt egy szót sem. Tőle jobbra egy kócos, szőke hajú, manó kinézetű srác, aki mellett az utolsó szabad helyet láttam.
-Sziasztok!-amint ezt kimondtam, az összes szem rám szegeződött.
-Á, te vagy Hilary, igaz?-nézett rám a vállig érő szőke hajú hölgy.
-Igen, te pedig biztosan Valary.-mosolyogtam rá és kezet fogtunk.
-Hű, milyen nagylány vagy, hány éves is vagy?
-16 vagyok.
-Jaj tényleg, bemutatom a fiúkat: Brian(az egyik ébresztő), Zacky(az evőeszköz markoló), Matt(a másik ébresztő), Arin(a göndör) és Johnny(a manó). Ők az Avenged Sevenfold.-mutatott végig az öt pasin.
- Sziasztok! Eh, Brianhez és Matthez már volt szerencsém...-tettem hozzá.
-Hogy-hogy?-nézett rám döbbenten Val.
-Ők keltettek. A szobámban voltak amíg aludtam.
-Hííj, olyanok vagytok mint a gyerekek, komolyan!-korholta őket.
-Gyere kislányom, ülj le!-mondta apa, én lehuppantam a manósrác és Valary közé. Anya odalibbent az asztalhoz és mindenkinek szedett a levesből, majd leült ő is enni.
-Hmmm, de fain ez a leveske!-mondta Zacky.
Valaryre pillantottam, aki szúrós szemekkel nézett a fiúra.
Tényleg finom volt, akárcsak a főétel. Evés közben anyáék beszélgetésbe elegyedtek az asztal bal oldalán. Kultúráltan csevegtek, nem úgy mint mi a másik oldalon.
-Melyik suliba jársz?-nézett rám Brian, a szájából kilógó savanyúkáposztával.
-Huntington District.
-Mi is oda jártunk! Annyi őrült sztorink van sulis korunkból.-mosolygott Matt teli szájjal.
-Hah, az van nekem is, nem vagyok egy "jókislány".
-Na mondj egyet!-szólalt meg a mellettem ülő Johnny.
-Borítottunk ki vizet a második emeleti ablakon, az ének tanár nyakába. Átírtuk a jegyeinket a naplóban. Ejtettünk ki táskát a földszinti terem ablakán és kimásztunk érte az óra közepén...Ilyesmik.-idéztem fel párat.
-Nem is rossz egy lánytól!-bólintott Zacky.
-Ti középsuliban is haverok voltatok?
-Nem igazán...-kezdte Matt. -Johnnyt mindig csesztettük meg vertük, Brian és a régi dobos, Jimmy is bunyóztak, én is verekedtem, Arin meg később került a képbe.
-Wow! Mi lett a régi dobossal?-érdeklődtem.
-Ő...meghalt..-hajtotta le a fejét Brian.
-Uhh, basszus bocsi. Sajnálom!-komolyodtam el. Kicsit hülyén éreztem magam, amiért felhoztam a témát. Érdekelt volna még sok minden ezzel kapcsolatban, de láttam, hogy ez kényes téma, inkább nem feszegetem.
-Na, hogy ízlik?-szakította meg anya a kínos csendet. Pont jókor.
-Finom lett!-válaszoltam mire a többiek egyetértően bólogattak.
Anya felpattant és elvette előlünk az üres tányérokat, majd elénk tette a desszertet. Valami tiramisu-féle volt, isteni finom. Közben megint folytatódott a társalgás. Elkanyarodtunk a zene téma felé.
-Na...és ki mit csinál a bandában?-kérdeztem tőlük.
-Matt énekel, Zacky ritmusgitározik és háttérvokálozik, Johnny basszusozik. Brian egy gitárral szórakozik meg nyávog egy mikrofonba, én pedig dobolok.-mondta viccelődve a göndör Arin. Még jó, hogy csak 5-en vannak és jó a névmemóriám.
-Na, te meg két pálcával csapkodod azokat a kerek szarokat...-vágott vissza Brian Arinnek.
-Milyen stílusban nyomultok?-tettem fel a következő kérdésem.
-Rock, metal, valami ilyesmi.-adott rá választ Johnny.
-Az a legjobb, csak a kemény!-vigyorodtam el.
-Halljátok, tiszta rocker a csaj! A szobájában olyan poszterek vannak, jó a zenei ízlése.-ecsetelte Matt.
-Egész jó arcok vagytok, tudtátok?-poénkodtam.
-Aha, tudom hogy milyen csodálatos vagyok.-értett egyet Brian.
-És ki ne hagyd, szerény is...
-Hát, nagyon szépen köszönjük a meghívást és a vacsorát, igazán ínycsiklandó volt!-áradozott Valary.
-Àh, nagyon szívesen, bármikor szívesen látunk titeket!-kontrázott édesanyám.
-Gyertek srácok, későre jár! Sziasztok!- mondta Val.
-Csáó!-kiáltották a srácok egyszerre és kimentek az ajtón.

Prológus

Hát Sziasztok!
Ez lenne egy Avenged Sevenfold Fanfiction..mármint majd az lesz. Remélem, hogy tetszeni fog és azt is remélem, hogy lesz azért valaki, aki olvassa majd :)
Üdv.
Alexx
-----------------------------------------------------------

-Gyere egy kicsit!-kiáltotta anya sejtelmes hangon.
Elindultam lefelé a nappaliba, ahonnan a hang jött.
-Tessék?
-Ami azt illeti, apáddal szeretnénk beszélni veled.
Ez megint totál titokzatos volt.
Egyből a legroszabbra gondoltam, biztos bajban vagyok. Vajon mire jöttek rá? Minden csínytevésem és rosszcsontkodásom lepergett a szemem előtt.
-Jesszus anya, ez olyan hátborzongató.
-Tudod, van itt ez a hatalmas eladó ház a szomszédban... úgytűnik, hogy megveszik. Új szomszédaink lesznek....-hagyta kicsit befejezetlenül a mondatot.
-Igen...ééès mit szeretnél kihozni ebből?
-Hát..ha minden igaz, az én testvérem költözik ide...vagyis a testvéremÉK.
-Michelle?-kérdeztem vissza.
-Nem igazán...
-De hát ő a testvéred, nem?!
-De, de...nem csak ő a testvérem.
-Mi?! Van még egy tesód? Hogyhogy nem tudtam róla?!
-Mert ő utazgatott eddig, szinte sosem állapodott meg egy helyen. A világot járta.
-Ezdejóómáár!-tört ki belőlem.-Akkor most mi történt, hogy mégis nyugton marad a seggén?-nevettem el magam.
-Jujj tényleg, hogy hívják?-jutott eszembe a következő kérdés.
-Azért marad egy helyen, mert lett egy fix munkája. Menedzsel valami zenekart, akiknek itt van a székhelyük Huntington Beach-en.
Valarynek hívják.
-Tök menő, van egy elveszett nagynéném aki egy banda menedzsere.-örvendeztem.
-Tényleg..és ő maga veszi meg azt az óriási házat?-döbbentem le. - Abban a házban van vagy 10 szoba! Tisztára mint egy villa!
-Nem egészen...Az egész "csürhe" itt lesz. Mivel nagy a ház, elférnek mindannyian.
-De állat! Új szomszédok ráadásul új rokon!-összegeztem röviden.
-Holnap érkeznek meg, majd becuccolnak a házukba és majd lehet, hogy áthívom őket.
-Zsííír!-indultam el vigyorogva a szobám felé.

Azta! Megismerhetem az "új" nagynénémet és remélhetőleg azt a bandát is. Kíváncsi vagyok....