16. "Everything happens for a reason"

Sziasztok!
Most igencsak sokáig tartott megírni ezt a részt, amolyan írói válságba kerültem. De íme, itt van. Lehet, hogy később tudom majd hozni a következőt, nyári tábor problémák miatt. Igyekszem az izgalmakkal kárpótolni az időbeli csúszást! :)
Jó olvasást!
Üdv.: Alexx
------------------------------------------------------
*Hilary szemszöge*

Brian olyan szorosan ölelt át, ahogyan még senki. Biztonságban éreztem magam a karjaiban. Szinte elvesztem az ölelésében. Elengedtem őt és hátrébb léptem.

-Köszönöm!-néztem rá.

Syn előre engedett, hogy én léphessek be elsőként a kórterembe. Kicsit félve mentem be, alig mertem felemelni a fejem, hogy ránézhessek Zack-re.

Felnéztem, és megláttam az ágyon fekvő Z-t. Nem volt magánál, be volt kötözve a keze.

Még így is látszott rajta, hogy milyen sápadt és megviselt. Már nagyon tudni akartam, hogy mi történt vele pontosan...

Bent álltunk a fal mellett, amikor betoppant a nővér.

-Jó estét, maguk mit csinálnak itt?-nézett ránk.

-Átjöttünk hozzá.-mutatott Brian Z-re.

-A látogatási idő régen lejárt.

-Nem látogatunk, én a másik szobában "fekszem".

-És maga?-nézett Bri-re.

-Én..-kezdte B., de félbeszakítottam.

-Ő is itt van, velem. Mi van vele?-mutattam Zacky felé tématerelés gyanánt.

-Alszik. Alkohol és tudatmódosító szerek keveréke miatt volt ájult állapotban.-mondta a nővér monoton hangon és kicserélte az infúziót majd kiment.
Ebben a percben a szívem kihagyott egy ütemet. Jimmy pont ugyanebből az okból ment el...Megijedtem...mi van ha..? Nem, soha, az nem lehet!
Ránéztem Syn-re. Az arcán láttam, hogy eszébe jutott ugyan az mint nekem...
Z. takarója közben megmozdult és egy halk nyögést hallottam. Kinyitotta a szemét és lassan feljebb csúszott az ágyon.
-Zack..-léptem közelebb hozzá.
-Mi a szar van, hol vagyok?-kérdezte rekedtes hangon.
-A sportpályán találtam rád kiütve és behoztak a mentősök...-mondtam.
-Hogy vagy tesó?-jött oda B.
-Hát..vagyok..kurvára fáj a fejem meg a gyomrom.-ráncolta a homlokát.
-Mert hogy a szarba' van ennyi eszed bazdmeg, hogy beszívsz meg bebaszol mint az állat?!-emelte fel a hangját Brian.
-Nyugiiiiii.-fogtam meg a karját.
-Jó, bocs'. Csak a frászt hoztad rám. Ránk. A srácok is itt voltak, de estére hazamentek. Aludtál még amikor itt voltak. Marhára ne csinálj ilyet többet, baszki!
-Te hogy-hogy még itt vagy akkor?-kérdezte Z.
-Elaludt a másik kórteremben.-mondtam, mielőtt még B. megszólalhatott volna. Nem voltam benne biztos, hogy akarom-e, hogy Zacky tudja..mármint hogy Bri elaludt az ágyam szélén...
-És te, Hil?-folytatta a kérdezést.
-Az a helyzet, hogy engem is behoztak a mentősök. Én találtalak meg este, és én meg elájultam a mentőben idefelé. Infúzióra tettek engem is meg ilyesmi, de kiszedtem.
-Ilyet lehet csinálni?
-Nem, de értek hozzá valamennyire és semmi bajom.-De te elmondhatnád, hogy mi történt...mármint: Komolyan: Miért?-próbálkoztam finoman.
-Fuh..-ült feljebb.-Nem tudom. Az egész világ, minden szarság egyszerre...rohadtul nem jött össze semmi.
-Mi nem jött össze?-ültem le az ágya melletti székre, Brian pedig a másikra.
-Titeket együtt láttalak állandóan, ez is állati szarul esett. Amikor ezt kimondta, olyan volt mint ha szíven szúrtak volna egy tőrrel.
-Mert nem én voltam veled.-halkult el és a szemembe nézett. Itt B. felállt és kiment. Szerintem pont jól időzített, nyilván ő is érezte, hogy ez inkább csak kettőnkre tartozik.
Mint ha még forgatnák is a tőrt a szívemben...
-De...ezért nem kell ilyeneket tenned. Basszus...csak mondd, ha valami fáj! Meg is halhattál volna simán!-gyűlt könny a szemembe. Próbáltam visszatartani a sírást..vagy legalábbis késleltetni.
-Most őszintén Hilary. Miben lett volna más bármi, ha azt mondom, hogy fáj hogy vele látlak?
-Akkor leállítom, vagy nem tudom. Leültünk volna beszélni erről, hárman. Vagy külön. Vagy bármi, de ennek nem kellett volna megtörténnie!
-Minden okkal történik az életben...-szólalt meg rövid hallgatás után.
-De bazdmeg, szeretlek te hülye! Egyetlen rohadt szavadba került volna, és a tiéd vagyok!-kiabáltam.
-Persze, azért kellett vele smárolni...hogyne.-jött a válasz.
-Mert mit csináltam volna?! Honnan tudtam volna, hogy kedvelsz?! Semmilyen jelet nem adtál!-próbáltam halkabban beszélni, de az indulataimat nehéz volt kordában tartani.
Nem szólt egy szót sem, csak mereven bámult maga elé.
-Zacky...ne haragudj. Én csak...-fogtam meg a kezét, de ő elhúzta. Elfordította a fejét és szándékosan nem nézett rám.
-Tudod mit éreztem, amikor összevesztünk?-kérdeztem.
-Amikor azt mondtad undorodsz tőlem...amikor ott hagytál. Azt éreztem, hogy a számomra legfontosabb ember, kicsusszant az életemből. Azt, hogy vége. Hogy egy hatalmas lyukat ütöttek a mellkasomba, ami soha sem fog eltűnni. Mintha attól a perctől fogva elüthetett volna egy kamion vagy lelőhettek volna, nem érdekelne. Mert az az egy ember nincs ott. Mert TE nem vagy ott.
Ekkor Zack visszafordult felém és csak nézett. Azt láttam rajta, hogy nem tudja hogyan reagáljon, mit mondjon.
-Már tudod milyen volt nekem...-mondta egyhangúan.
-Eddig is tudtam milyen valaki nélkül...mert soha sem szerettek még engem azelőtt.-néztem a padlóra.
-Én...szeretnék járni veled. Lennél a barátnőm?-kérdezte, és ezúttal Ő fogta meg az én kezem.

15. "Save him!"

*Hilary szemszöge*

A lélegzetem is elállt. Ott, akkor úgy éreztem, kitépték a szívemet. Reszketve próbáltam elővenni a telefonom és hívni a mentőket, de hirtelen azt sem tudtam melyik a mentők száma. A szememet elárasztották a könnyek, már nem is láttam szinte semmit. Ekkor szirénázást hallottam és egy hatalmas fékcsikorgást. Erős reflektorok világítottak a hátam mögül. Egy kocsi ajtajának csapódását hallottam, majd trappolást és férfi hangokat. Közben remegő kezemmel szorítottam az ő vérző kezét. Kivettem ujjai közül a kis üvegszilánkot és ekkor láttam meg a jobb kézfején egy piros "H" betűt. Már mindent értettem...
Megmarkoltam a kis szilánkot és egy "Z"-t karcoltam a bal kézfejemre...
Azt hittem ott helyben elájulok, meghalok és vége. Ez rettenetesen sok volt nekem egyszerre. A mentősök odarohantak hozzá és engem kezdtek kérdezgetni:
-Mióta fekszik itt? Ismeri? Mi történt vele? Van pulzusa? Eszméleténél van?-záporoztak a kérdések.
-Nem tudom, nem tudom, fogalmam sincs, a barátom és így találtam rá. Mentsék meg, segítsenek rajta!-zokogtam kétségbeesve.
-Nyugodjon meg, segítünk rajta!-léptek oda hozzá és hordágyra tették. Rohantak vele a mentőhöz, ahonnan még gyorsan visszafordultak hozzám:
-Be akar jönni?
-Persze!-futottam utánuk.
Beugrottam a mentőbe, ahol három mentőorvos sürgött Zack körül. Én pedig csak néztem őket, és próbáltam minél hátrébb húzódni, hogy ne legyek útban. Le tudtam rogyni a sarokba, ahonnan gyorsan tudtam írni két SMS-t.
Egyet a szüleimnek, hogy miért nem megyek ma haza...és egyet a srácoknak..

"Anya, ma nem érek haza időben. Zacky kórházban van, én találtam meg az utcán, eszméletlen. Majd hívlak, sajnálom!"

Hilary

A másik pedig Matt-nek ment:

"Gyertek a Huntington-i kórházba azonnal..Zack.."

Hil

Még mindig rettentően féltem, hogy mi lesz. Rengeteg kérdés suhant át az agyamon egyszerre:

Mi történt? Mióta fekhetett ott, egyedül? Miért nincs magánál? Mi van? Mi történik?!

Szédültem, hasogatott a fejem, zúgott a fülem és a látásom sem volt tökéletes. Olyan volt mintha elaludtam volna, annyi különbséggel, hogy hirtelen történt. Semmit sem éreztem, csak így eltűnt minden. Minden rossz érzés, minden.

A következő kép az, hogy egy fehér plafont látok, feszítő érzés a bal karomban és valaki keze az enyémet fogja. Gondolom elájultam, aztán engem is összekapartak. Király... Jobbra fordítottam a fejem és láttam az éjjeliszekrényen levő mobilomat. Jobb kezemmel tapogattam a szekrényt, hogy megnézhessem a telefonomon az időt. Éjfél múlt öt perccel...én este 8 körül találtam Zacky-re. Basszus, mi van Zack-el?!
Nem éreztem úgy, hogy bármi bajom lenne. Elájultam a sokktól, aztán ennyi. Amikor balra néztem, láttam hogy egy fekete hajú srác, az ágyamra borulva alszik. Brian volt az. Infúziót kötöttek be nekem, amit én gondosan elzártam és kihúztam a branült a karomból. Hála a jó égnek, nem adtak rám kórházi hacukát, hanem a saját gönceimben voltam. Még jó, hogy anyám egyészség-ügyis, így tudtam hogyan szedjem le magamról azt a szart. Gondosan ráakasztottam az állványra és felültem.


Brian még mindig halkan szuszogott. Nem akartam felkelteni,de meg akartam keresni Zé-t. Tartottam tőle, hogy bunkó lesz ha felébred. Hiszen elég érdekesen váltunk el...De ha nem lenne kíváncsi rám, talán most nem ő lenne az egyetlen, aki itt van velem. Néztem, ahogyan ott fekszik az ágyra borulva, sebezhetően és ártatlanul. Talán számítok neki... Nagyon furdal a lelkiismeretem, hogy miért nem ugrok fel és rohanok ordítva a recepcióra, hogy Zachary Baker hol fekszik. De ez Briannel szemben nem lenne fair. Mert ő itt van velem, ugyan nincs ébren, de itt van. És ez sokat jelent nekem, nem tehetem meg, hogy aljas módon kiosonok a tudta nélkül és mire felébred nem leszek itt. Mert ő is hazamehetett volna, biztos hogy kényelmesebb lenne az ágyában aludni, nem pedig itt ülve. Lassan a hajába túrtam, gyengéden simítottam végig a halántékán, közben halkan szólongattam:
-Brian!....Bri....hallasz?...-hajoltam közelebb hozzá. Egy halk nyögéssel emelte fel a fejét, és az arcára egyből kiült a döbbenet, mikor meglátott.
-Jól vagy Hilary?-ugrott fel.
-Persze, remekül. Figyelj...te nem tudod, hogy hol van Zacky?-kérdeztem félve. Nem tudtam, mit fog reagálni...
-De. A folyosó végén jobbra, a 22-esben.
-Nagyon fontos dolgokról szeretnék beszélni veled, de muszáj tudnom, hogy mi van vele. Mindjárt jövök!-keltem fel az ágyból, mire B. megállított.
-Biztos, hogy jó az ha szaladgálsz?
-Figyi, én csak elájultam. Az infúzió majdnem teljesen lefolyt már, semmi bajom. Tudom mit csinálok. De köszönöm, hogy aggódsz!-mosolyodtam el.
-Jövök én is!-pattant fel a székről. Ketten indultunk el a 22-es kórterem felé. A folyosó teljesen üres volt, a szobákban nagyrészt sötét volt. Egy-egy helységben égett egy halvány fény, aminél olvastak.
 -Látom, van aki nem tud aludni...-böktem a 17-esben könyvet lapozgató idős bácsi felé.
 -Mondja ezt az, aki szintén éjfélkor kerekedik fel...-nézett rám B. Erre nem volt megfelelő válaszom, mert igaza volt...
-Amúgy...mi történt pontosan?-érdeklődött. Megálltunk a folyosón, és én halkan mesélni kezdtem:
-Na..eredetileg azért indultam, hogy veled beszéljek valamiről. Matt azt mondta, keresselek a parton. Útközben a suli előtt mentem el és láttam, hogy valaki ott fekszik, de nem mozog. Így odamentem, és...-csuklott el a hangom a végére.
 A szemem könnybe lábadt, amikor szó szerint megfogalmazódtak bennem a történtek. Brian pontosan tudta, mire van szükségem. Rá. Arra a biztonságérzetre, amit ő tud nyújtani nekem. Nem szólt semmit, csak magához szorított. Ekkor már tudtam, hogyan fogok dönteni.

14.2 "To You"

Sziasztok!
Ez most egy ici-picit rövidebb, mert párhuzamos az előző fejezettel. :) De szerintem ezért hamarabb fogom hozni a következőt! :)
Jó olvasást!
Üdv.: Alexx
-----------------------------------------------------------
*Zacky szemszöge*

-Elmentem!-indultam el az ajtó felé.
-Hova mész?-állított meg JC.
-Világgá bazdmeg, sétálni!
-Hagyd a picsába, hadd menjen!-ordított ki Brian.
-Brian, kuss!-vetette oda Johnny.
És jön utánam...nem hiszem el!
-Zé...mi a gáz tesó?-kezdte már megint.
-Semmi, szállj már le rólam! Mi van, már ki se tehetem a lábam, vagy mi a szar?!-háborogtam.
-De. Csak te nem vidámságból teszed most ki a lábad innen...Na, gyerünk, mi van? Hallgatlak!-állt az utamba.
-Húzzál már, sétálok! Majd jövök!-löktem arrébb.-Vagy nem...-tettem hozzá halkan.

Rohadtul nem tudtam hová megyek, mit csinálok. Bebaszok, aztán lesz ami lesz, nem érdekel. Sötétedett már, de attól még láttam volna hová megyek. Elég jól ismerem HB-t, csak most nem figyeltem. Eltévedek, elcsapnak, tök mindegy.
Bementem egy boltba, vettem piákat meg volt nálam egy kis cucc is...Na ez jó lesz!
Valahol az iskolájánál lehettem, amikor leültem a földre. Kibontottam egy üveg Tequilát, és szívtam is egy keveset. Elfogyott vagy két-három üveg pia, és már nem tudtam hol vagyok. Nem volt több egy óránál és már ki voltam ütve.
-Fú, basszameg, ez kurva ütős!-raktam félre az üres üveget.
Megittam még pár sört is, mire már szédültem és hányingerem volt. Szétvertem az egyik üveget, mert rohadtul nyomasztottak a dolgok. És igen, kurvára sokkal jobb lett tőle! Nem felejtettem el, csak nem fájt annyira. Megfogtam egy kis szilánkot és nézegettem. Forgattam, néztem.
-De jól néz ki. Ilyen kis apró szar és mégis meghalhatok tőle...olyan, mint Ő..olyan, mint Te.-néztem fel az égre.- Ki a faszhoz beszélek?!-én sem értettem. Ja, bebasztam!
-Hozzád, hozzád beszélek. Úgysem hallasz. Te.-bámultam el a sötétségbe.

A bőrömre szorítottam a kis szilánkot és húztam két függőleges vonalat, majd közéjük egy vízszinteset is.
-HOZZÁD!


*Matt szemszöge*

-Cső, itthon vagyok!-léptem be az ajtón és lerúgtam a cipőm a sarokba.-Mizu?
-Te hol voltál?-nézett rám Johnny.
-Hil-el beszélgetni. Lelkiztünk kicsit.-ecseteltem.
-Á, értem. Z. elment.-vetette oda.
-Hová ment?! És minek?-egy kicsit azért levert a víz.
-Aszonta' sétálni..tiszta idegbeteg volt, leordította a fejem. Te hallod, tényleg mi ez a viharos viszony Syn meg Zé közt?-nyitogatta a hűtőt közben.
-Na, hát Zé-nek bejön Hil...Brian meg kikezdett vele. És ugye Zack meg nem lépett semmit, Hilary meg hagyta Bri-nek, hogy kikezdjen vele. Végül is, nem hibáztatom szegény csajt. Szereti mindkettejüket, most meg egyikük se áll vele szóba.-foglaltam össze.
-Az kemény. Hátha jut valamire.
-Ja, remélem. Most ment beszélni Brian-nel.
-Ő meg már itthon van. Egy fél órája jött haza, asszem'.
-Picsába, akkor dobok majd egy üzit neki vagy valami, hogy ne keresse. Te, és Zacky?
-Nemtom'. Majd hazajön, hazatalál bazd'!-ment be a nappaliba JC és ezzel kb. le is zártuk a témát.

14.1 "My soul is chained to his"

Hali!
Itt az izgalommal teli (legalábbis remélem, hogy az) 14. rész! :)
Jó olvasást hozzá! :D
Üdv.: Alexx
-----------------------------------------------------------

*Hilary szemszöge*

Bassza meg! Hogy vagyok ekkora marha?!
Leültem az ágyamra, de közben azon agyaltam, hogy le kéne mennem a srácokhoz ha már átjöttek...Vajon mi lesz ha lemegyek?! Lassan odamentem az ablakhoz, hogy megnézzem lent vannak-e. Eszembe jutott, hogy felhívom Hope-ot, hogy jöjjön vissza vagy valami...de nem fogom zavarni, ha Arinnel van.
Matt, Johnny és Zack lent voltak, de Brian nem. Úgy döntöttem, jobb ha lemegyek.
Enyhén összezavarodva és szar kedvűen mentem ki a kertünkbe.
-Itt a pumpa skacok!-nyújtottam oda Johnny-nak.
-Baj van, Hil?-nézett rám Matt.
Erre csak félszemmel pillantottam Zacky-re, aki megvetően nézett rám majd elnézett. A gyűlölet lángolt a szemében, és belém égett az a tekintet. 
-Na, gyerekek, mi ez? Láttam ám!-nézett ránk.
-Mégis mit láttál?-kérdeztem vissza monoton hangon.
-Ne nézzetek hülyének...
-Semmi. Ez semmi.-tereltem a témát. Úgy éreztem, nem biztos hogy jó, ha kiteregetjük mindenki előtt...

---------------Este-----------------
Egész nap a történteken agyaltam. Próbáltam egyről a kettőre jutni, de nem mondhatnám, hogy sikerült. Este felé átmentem a srácokhoz...úgy éreztem, hogy beszélni szeretnék Matt-el...láttam, hogy tényleg érzi, hogy valami gáz van Zacky és köztem. Igen, tudom hogy ilyenkor talán Zacky-vel kellene beszélnem...de előbb szeretném tisztázni magammal, hogy mit szeretnék. És legfőképpen, hogy kitől.
Odaléptem a fehér bejárati ajtóhoz és bekopogtam rajta.
-Szia, mi járatban?-nyitott ajtót Arin.
-Heló, öhm, Matt itthon van?
-Aha, szólok neki. Maaaaaaatt??-ordított be a lakásba.
-Mondd!-lépett oda Shadz.

-Ráérsz egy kis időre?-kérdeztem. Tutira, a homlokomra volt írva a zavarodottság.
M. vigyora lehervadt, látta hogy komoly dologról lenne szó.
-Persze, menjünk el valahová! Tudod, itthon van Z...-súgta oda.-Majd jövök srácok, csá!
Becsukta maga mögött az ajtót és elindultunk a park felé.
-Na mond, mi a baj?-kezdte.
-Hát...ami azt illeti..egy részről tanácsot szeretnék kérni, másrészről pedig szükségem van valakire, aki meghallgat. Nos, tényleg nem vagy hülye, gáz van Zacky és köztem..
Közben közeledtünk a parkhoz és leültünk egy padra. Már 6-7 óra lehetett, kezdett sötétedni.
-Mi történt?-fordult felém M.
-Ugye...ott kezdődött mikor kosaraztunk..olyan jól elvoltunk. Utána együtt aludtunk..és..izé..megcsókolt.
-És hol itt a baj? -nézett rám értetlenül.
-Ott, hogy én közben Brian-nel is smároltam...és Zack már kétszer is látott minket együtt. Mind a kétszer közbelépett és leszedte rólam Brian-t.
-Hoppá...már kezdem kapisgálni a probléma lényegét..
-Na a fő gond pedig az, hogy Zacky-vel összevesztem, undorodik tőlem, ribancnak hisz meg minden. Syn meg elviharzott és szerintem ő sem látna szívesen. Mi a szart csináljak?
-Csajszi! Melyiküket szereted?
-Én...nem tudom. A lelkiismeretem ordított belül: Zacky-t!
-Na összegezzünk! Ki mit jelent neked?
-Brian...rohadt vonzó nekem, szexi. Úgy...elvarázsol, és egy teljesen másik énemet hozza ki belőlem. Zacky pedig...olyan mint ha a lelkem az övéhez lenne láncolva. Kötődök hozzá, és nem szexuális irányból.-törtek ki belőlem a pontosan megfogalmazott érzéseim. Meglepődtem, hogy szavakba tudtam önteni őket.

*Matt szemszöge*

Ez a lány szerelmes...Zacky-be! Syn meg hajt rá...
-Ezek alapján...válaszd szerintem Brian-t!-próbáltam magabiztosnak hangzani. Nem mondhatom neki az igazat! Nem választhatja Zack-et. Most lett vége a kapcsolatának, és ha összejön Hil-el, akkor Syn folyamatosan be fog próbálkozni nála. Ő pedig kísértésbe fog esni és meg fogja csalni Z-t. Nem mondhattam az igazat!
-De...megbízhatok benne? -bizonytalanodott el.
-Persze. Syn rendes srác és bízhatsz benne!
-Hát..remélem! Köszönöm Matt! Hálás vagyok neked!-ölelt meg.
-Bármikor segítek, amikor csak szükséged van rá!-húztam magamhoz szorosan.
-Ah, össze ne roppants!-nevette el magát, erre elengedtem.
-Szerintem most beszélj velük!-mondtam neki és felálltam a padról.
-Az lesz...megyek megkeresem Brian-t. Merre lehet?-kérdezte.
-Szerintem a parton keresd valahol! A hídnál lehet szerintem! Viszont én megyek, szia!-indultam el a másik irányba. Innen már boldogul egyedül. Akármennyire szeretném támogatni, ezt egyedül kell elintéznie.

*Hilary szemszöge*

Gyűjtögettem a bátorságom, és elkezdtem kigondolni, hogy mit mondok majd Bri-nek. Szövögettem az elméleteket, hogy mi fog történni, mit fog reagálni. Időközben leléptem a járdáról, hogy átmenjek az úttesten, de egy szirénázó mentőautó majdnem elgázolt. Ha egy tized másodperccel később veszem észre, már halott vagyok!
-Basszus, ennyire sietni valakihez, hogy engem basznak el a végén!-szitkozódtam, mire magamhoz tértem a kisebb sokkból.
A suli előtt sétáltam el, hisz úgyis útba esik. Félhomály volt, de még nem korom sötét. A látási viszonyok még egész jók voltak, ahhoz képest, hogy este volt. Valami megcsillant az iskola mögötti sportpálya sarkában. Valami egészen minimális fényforrást láttam világítani, mint ha ezer csillag lett volna. Csak éppen a földön. Ezek üvegszilánkok. Az egy mobil fénye? És az ott...egy ember fekszik a földön?!
-Te jó ég!-rémültem meg és rohanni kezdtem. Segítenem kell rajta, hisz nem hagyhatok ott egy vadidegent a földön fekve, éjszaka!
Futottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Ahogy egyre közeledtem, láttam, hogy az alak egy férfi. És nem mozog. Csak adja meg a Jó Isten, hogy él!
Mit tegyek? Él még? Meghalt? Mi történt vele? Ki ő? Mióta van itt? Basszus, mit kell ilyenkor csinálni?!-ezek a gondolatok cikáztak a fejemben.
Ahogyan odaértem, egyből térdre vetettem magam, nem törődve az ezernyi szilánkkal. Egy férfi hevert a földön, fekete póló volt rajta és farmernadrág. Hirtelen azt sem tudtam, hová kapjak, mit tegyek.  Remegve kerestem a pulzusát a nyakán, a csuklóján. Egy sörösüveg volt szétverve a földön. És valóban egy mobiltelefon fénye világította meg őket. Nem tudtam kitapintani a pulzusát sehol sem, újraéleszteni meg nem merek, és nem is biztos, hogy tudok. Nem tudtam nem észre venni, hogy a bal kezében egy éles üvegdarabot szorongatott. Ekkor felnéztem a férfi arcára és még a vér is megfagyott bennem.