3. Unholy Confessions

Hai hai!
Íme a 3. fejezet, bár nem tudom hogy olvassa-e valaki... >.< kommenteljetek ha igen. :)
Üdv.
Alexx
-----------------------------------------------------------------------

*Hilary szemszöge*

Az ajtóban anyám fogadott egy kötényben, konyharuhával a vállán és csípőretett kézzel. Még meg sem szólalt, de láttam, hogy itt bizony hatalmas balhé lesz.
-Hilary Davis, mégis hogy képzeled, hogy elmész világgá egy vadidegen pernahajderrel?!-ordította.
-Megmondtam, hogy elmegyek sétálni, a srácot ismered te is, amúgy is a sulinál voltunk!-kontráztam.
-Ne feleselj nekem, irány a szobádba!
-Nem feleselek, éppen felhomályosítalak!
-Indíts! Egy hét szobafogság! Csak iskolába mehetsz és haza!
-De mi ez már, nem vagyok óvodás!-szóltam vissza.
-Nincs apelláta, menj fel!-zárta le a témát és beviharzott a konyhába.
Én pedig megint állati idegesen feltrappoltam a lépcsőn és bevágtattam a szobámba. Úgy becsaptam az ajtót, hogy lent tuti minden kép leesett a falról. Jó hangosan, már csak azért is! Kinyitottam az ablakomat, hátha segít a friss levegő.
Hallottam, hogy még lent mormogott a konyhában valamit, gondolta biztos nem hallom.
-És még visszabeszél, hát az eszem megáll!-bosszankodott odalent.
-Mondjuk ha nem csesztetnél állandóan..-ordítottam le. Nem bírtam ki.
-Most hagyd abba!-érkezett a fenyegető válasz.
Én közben az asztalomon pakolásztam és bezártam az ajtót. Ha netán be akar rontani...ne tudjon.
-Mindig csak kritizálsz engem!
-Van is alapja a kritikának, bőven..
-Hagyjuk!-nem volt kedvem ezt tovább vitatni. Úgyis mindig az a vége, hogy én vagyok a mihaszna, semmirekellő...
Ledőltem az ágyamba gondolkodni..tiszta ideges voltam. Nagyban a plafont fürkésztem, amikor egy papírrepülő landolt a szőnyegemen.
-Mi a...-ültem fel, hogy felvegyem.
Az oldalán ez állt:
"Brian Airlines"
Ezen elvigyorodtam, egyből tudtam hogy ez a dilis Syn küldte. De minek?! Kihajtogattam, belülre ez volt írva:
"Gyere az ablakba"
                      Bri
Odaléptem és a szomszéd ház ablakában Brian állt. A két épület között egy fa volt, aminek a legmagasabb, legvastagabb ága pont az ablakomig ért. Háh, itt ki lehet szökni..-gondoltam magamban.
-Sziaaa!-intettem oda neki.
-Hali!-kiáltott vissza a kelleténél hangosabban.
-Mizujs?
-Itt semmi, de nálatok mi ez az ordítozás?
-Uh, így hallani?!-nevettem el magam.-Amúgy kis perpatvart csaptam. Délelőtt összevesztem anyámmal, elmentem sétálni, összefutottam Zackyvel és a kosárpályán kötöttünk ki.-foglaltam össze röviden.
-Húúúúhaaa...és mi vooolt?
-Kosaraztunk egy jót meg beszélgettünk.
-Olyan vidáman jött haza...
-Én is vidáman jöttem haza, tök jó volt játszani vele!-mondtam.
-Syn, kivel beszélgetsz?-hallottam egy távoli kiáltást a másik házból.

*Zacky szemszöge*

Lent ültem a nappaliban, amikor társalgást hallottam fentről.
-Syn, kivel beszélgetsz?-ordítottam fel az emeletre.
-Hilaryvel, miért?-érkezett a válasz.
-Jövök én is!-pattantam fel a kanapéról és felsiettem a lépcsőn.
Odafurakodtam Brian mellé az ablakba és köszöntem Hil-nek.
-Jaj, szia Zack!-intett nekem.
-Na, mi újság?-kérdeztem. De legalább nem nyírták ki szegényt, hisz most is itt van.
-Áh semmi, 1 hét szobafogság..-mondta.
-Pedig már akartam kérdezni, hogy nincs-e kedved átjönni holnap este egy kis bulira...-kezdte Synyster.
-Ó hogy...persze, mondj még ilyeneket, hadd sanyarogjak!

*Hilary szemszöge*

-Nem hiszem, hogy most szóba jöhet hogy én kitegyem innen a lábam a következő egy hétben...meg amúgy sem lenne ez jó..-szögeztem le a tényt, fogságban vagyok.
-Hogy-hogy "amúgy sem lenne ez jó"?-nézett rám Brian értetlenül.
-Tegnap érkeztetek, nem is ismerlek titeket.
-Jajj már, úgy pont megismernél!
-Egy buli nem hinném, hogy pont a barátkozásról szólna, sokkal inkább az ivásról...-folytattam.
-Akkor az mi, hogy Zackyvel meg kosarazol? Ugyanaz a kettő.-háborgott tovább Syn.
-Hagyd már..-vetette oda Z.
-Nem, mert az véletlen találkozás volt és barátkozós, nem berúgós party.
-Na jó, mindegy, szia.-törődött bele a rossz fiú, hogy nem megyek és bement. Már csak Z volt az ablakban.
-Bocs, hogy ilyen erőszakos..-mondta.
-Semmi..néha tényleg én érzem.magam ilyen gyávának..
-Nem vagy az, megértem, hogy nem akarsz átjönni.
-De át akarok, csak ha lebukok akkor tutira az életben többet nem találkozhatok Synnel, meg veletek. Bírlak titeket, csak ez gyors...
-Értem..Syn is biztos bánná ha nem taliznátok..-mondta egyhangúan. - Na..megyek én is, még van egy kis....dolgom..szia.-köszönt el a fiú és becsukta az ablakot. Olyan rosszkedvűnek tűnt..biztos a srácok miatt.