----------------Másnap--------------
Reggel 7-kor felcsendült a telefonom ébresztője én meg egy szép szókapcsolat keretében elkezdtem csukott szemmel tapogatni az éjjeliszekrényen, hogy kikapcsolhassam.
-A jóóók***nyááád!-gördültem ki az ágyikómból.
Egy átlagos péntek reggel... Szép lassan odasétáltam az íróasztalomhoz és beledobáltam a tankönyveimet.
A szekrény előtt nagy dilemmában válogattam, hogy mit vegyek fel. Röpke 10-15 percen belül már felöltözve és indulásra készen ballagtam le a lépcsőn, a fekete bakancsomban, fekete cicanadrágban és egy zenekaros pólóban. 7.20 volt, igyekeznem kellett, volt egy hülye 0. órám.
-Elmentem, páááá!- kiáltottam el magam annak, aki még otthon volt.
Még szerencse, hogy közel van a suli és 5 perc alatt odaérek. Első órám ének volt. Marha jól ki van találva, az ember reggel, rekedten és hulla fáradtan dalolásszon..hogyne..
Viszont a tudat, hogy az LB-m, Hope mellett ülök, mindig feldobja a hangulatom. Vele még az unalmas órák sem unalmasak. Nem telik el úgy óra, hogy ne csináljunk valami baromságot. Ilyen megfontolásból ültettek minket az első padba, mondván hogy ott biztos nem rosszalkodunk majd. Ott még bulisabb a rendbontás.
Mivel megint hasonlóan gagyi volt az óra, úgy döntöttem elmesélem Hope-nak az új rokon-dolgot.
-Hallod...-böktem oldalba, mire odasúgta:
-B@zdmeeeeg, most elrontottam!-mutatott a keresztülhúzott füzetére.
-Hupsz, bocs.-nevettük el magunkat.
-Na, mit hallok?
-Képzeld...lesz egy új szomszédunk! Illetve szomszédaink.
-Hogyhogy?
-Anyámnak van mégegy testvére, Valary, aki valami bandát menedzsel és ők költöznek be abba a bazinagy házba.
-Azta! És milyen banda?
-Hát azt még nemtudom, de ma érkeznek és jönnek át ebédre hozzánk.
-Miss Davis, megtárgyalta már azt a felettébb eget rengető dolgot, amit az órámon kell elujságolnia a kedves padtársának?-szólt ránk a tanár.
-Ami azt illeti, még nem.- válaszoltam. Lehet, hogy szemtelen vagyok, de ő kérdezte.
-Akkor ne is tegye, majd a szünetben!-zárta le a témát.
Hope-al összenéztünk, majd gyorsan el, nehogy hangosan kitörjön belőlünk a hahota.
-Nagyon kiváncsi leszek rájuk.-folytattam.
-Majd meséld el!-kacsintott rám a barátnőm.
A következő 3 órát élőhalottként ültem végig, nem emlékszem semmire. A körülöttem levők néha megböktek, hogy élek-e még egyáltalán...
Hátravolt még egy Matek... Hála a jó égnek, csak háromnegyed 12-ig kellett a suliban lennem.
-------------------Otthon-----------------------
Ahogy hazaértem, gyorsan beköszöntem és egyenest a szobámba siettem. Lustálkodós kedvem volt, úgyhogy úgy döntöttem alszok egyet. Átöltöztem kényelmesebb göncökbe és beugrottam az ágyamba. Alig telt el 5 perc, már álomba is merültem.
Egyszer csak arra ébredtem, hogy valakik beszélgetnek körülöttem. A szobámban, az ágyam mellett. Ki a csuda jön ide trécselni, mikor én alszom?!
Ahogy hallottam 2 ember..vagyis két fiú.
Furfangosságból nem fordultam a hang irányába, hanem hallgatóztam. Próbáltam beazonosítani, de be kellett látnom, hogy ismeretlenek. Úgy társalogtak, mintha én ott sem lettem volna:
-Aztaaa, nézd már milyen király poszterei vannak a csajnak!
-Anyáás, van ízlése. Green Day, Linkin Park, Three Days Grace. Tuti rocker.-válaszolta a másik hang.
Várjunk csak...ugye nem...
-Ti mégis mi a francot kerestek itt?!-fordultam feléjük, amin ők láthatóan meglepődtek.
A fülem nem csalt, valóban két hím példány áldogált az ágyam mellett. Egy fekete hajú, nagy barna szemekkel és egy barna hajú, zöldes szemű srác hajolt fölém.
-Briiiiiiian vagyok!-húzta el az "i" betűt a fekete hajú.
-Én meg Matt!-vigyorogtak rám mindketten.
-Én meg Hilary, de ti mi a fenét kerestek itt?-ültem fel.
-Anyud azt mondta, hogy nyugodtan körbenézhetünk.
-Új szomszédok, igaz?-kérdeztem rá.Totál barchoba...
-Ahaaa, azok vagyunk.-mondta a fekete hajú, asszem' Brian.
-Remek, megtennétek, hogy kimentek egy kicsit?
-Miéért?-kérdezett a másik.
-Mert szeretnék átöltözni, na hess kifele, örültem!-tuszkoltam ki őket az ajtón.
-Fiúk, gyertek kajálni! Hilary, te is!-hallottam anya hangját a konyhából.
Na, majd szemrehányást teszek, hogy így felengedett két idegen fiút a szobámba.
Átvettem a 3 számmal nagyobb pólót amiben aludtam, egy lila kivágott pólóra, a szabadidőnadrágon pedig nem változtattam. Gyorsan belenéztem a tükörbe, összekócoltam a hajam, és elégedetten elindultam lefelé.
A látvány, ami lent fogadott, elég szokatlan volt. Sosincs ennyi ember nálunk. Anya, apa, Valary meg öt srác. Mint egy igazi lakodalomban, úgy ülték körbe az asztalt. Végignéztem a srácokon..egy fekete hajú, piercinges úgy marokra fogta egyik kezében a villát, a másikban meg a kést, mint egy rendes óvodás. Csillogó szemekkel várta a kaját.
Az a "Matt" éppen ült le az asztalhoz, mellete pedig az asztalfőn egy göndör hajú fiú foglalt helyet. Ő nyugodtan ült, nem szólt egy szót sem. Tőle jobbra egy kócos, szőke hajú, manó kinézetű srác, aki mellett az utolsó szabad helyet láttam.
-Sziasztok!-amint ezt kimondtam, az összes szem rám szegeződött.
-Á, te vagy Hilary, igaz?-nézett rám a vállig érő szőke hajú hölgy.
-Igen, te pedig biztosan Valary.-mosolyogtam rá és kezet fogtunk.
-Hű, milyen nagylány vagy, hány éves is vagy?
-16 vagyok.
-Jaj tényleg, bemutatom a fiúkat: Brian(az egyik ébresztő), Zacky(az evőeszköz markoló), Matt(a másik ébresztő), Arin(a göndör) és Johnny(a manó). Ők az Avenged Sevenfold.-mutatott végig az öt pasin.
- Sziasztok! Eh, Brianhez és Matthez már volt szerencsém...-tettem hozzá.
-Hogy-hogy?-nézett rám döbbenten Val.
-Ők keltettek. A szobámban voltak amíg aludtam.
-Hííj, olyanok vagytok mint a gyerekek, komolyan!-korholta őket.
-Gyere kislányom, ülj le!-mondta apa, én lehuppantam a manósrác és Valary közé. Anya odalibbent az asztalhoz és mindenkinek szedett a levesből, majd leült ő is enni.
-Hmmm, de fain ez a leveske!-mondta Zacky.
Valaryre pillantottam, aki szúrós szemekkel nézett a fiúra.
Tényleg finom volt, akárcsak a főétel. Evés közben anyáék beszélgetésbe elegyedtek az asztal bal oldalán. Kultúráltan csevegtek, nem úgy mint mi a másik oldalon.
-Melyik suliba jársz?-nézett rám Brian, a szájából kilógó savanyúkáposztával.
-Huntington District.
-Mi is oda jártunk! Annyi őrült sztorink van sulis korunkból.-mosolygott Matt teli szájjal.
-Hah, az van nekem is, nem vagyok egy "jókislány".
-Na mondj egyet!-szólalt meg a mellettem ülő Johnny.
-Borítottunk ki vizet a második emeleti ablakon, az ének tanár nyakába. Átírtuk a jegyeinket a naplóban. Ejtettünk ki táskát a földszinti terem ablakán és kimásztunk érte az óra közepén...Ilyesmik.-idéztem fel párat.
-Nem is rossz egy lánytól!-bólintott Zacky.
-Ti középsuliban is haverok voltatok?
-Nem igazán...-kezdte Matt. -Johnnyt mindig csesztettük meg vertük, Brian és a régi dobos, Jimmy is bunyóztak, én is verekedtem, Arin meg később került a képbe.
-Wow! Mi lett a régi dobossal?-érdeklődtem.
-Ő...meghalt..-hajtotta le a fejét Brian.
-Uhh, basszus bocsi. Sajnálom!-komolyodtam el. Kicsit hülyén éreztem magam, amiért felhoztam a témát. Érdekelt volna még sok minden ezzel kapcsolatban, de láttam, hogy ez kényes téma, inkább nem feszegetem.
-Na, hogy ízlik?-szakította meg anya a kínos csendet. Pont jókor.
-Finom lett!-válaszoltam mire a többiek egyetértően bólogattak.
Anya felpattant és elvette előlünk az üres tányérokat, majd elénk tette a desszertet. Valami tiramisu-féle volt, isteni finom. Közben megint folytatódott a társalgás. Elkanyarodtunk a zene téma felé.
-Na...és ki mit csinál a bandában?-kérdeztem tőlük.
-Matt énekel, Zacky ritmusgitározik és háttérvokálozik, Johnny basszusozik. Brian egy gitárral szórakozik meg nyávog egy mikrofonba, én pedig dobolok.-mondta viccelődve a göndör Arin. Még jó, hogy csak 5-en vannak és jó a névmemóriám.
-Na, te meg két pálcával csapkodod azokat a kerek szarokat...-vágott vissza Brian Arinnek.
-Milyen stílusban nyomultok?-tettem fel a következő kérdésem.
-Rock, metal, valami ilyesmi.-adott rá választ Johnny.
-Az a legjobb, csak a kemény!-vigyorodtam el.
-Halljátok, tiszta rocker a csaj! A szobájában olyan poszterek vannak, jó a zenei ízlése.-ecsetelte Matt.
-Egész jó arcok vagytok, tudtátok?-poénkodtam.
-Aha, tudom hogy milyen csodálatos vagyok.-értett egyet Brian.
-És ki ne hagyd, szerény is...
-Hát, nagyon szépen köszönjük a meghívást és a vacsorát, igazán ínycsiklandó volt!-áradozott Valary.
-Àh, nagyon szívesen, bármikor szívesen látunk titeket!-kontrázott édesanyám.
-Gyertek srácok, későre jár! Sziasztok!- mondta Val.
-Csáó!-kiáltották a srácok egyszerre és kimentek az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése