8.Collapse

Helóóó!
Nem vagyok benne biztos, hogy van bárki is aki olvassa a sztorit, de ha mégis NAGYON KÖSZÖNÖM! :)
Remélem, hogy élvezhető azért!
Üdv.: Alexx
-------------------------------------------------------
*Hilary szemszöge*

Arra ébredtem, hogy valaki végigsimított az arcomon és szólongatott.
-Hilary....Hil...kelj fel..-hallottam egy férfi hangot egészen közelről.
Ahogy lassan kinyitottam a szemem és magamhoz tértem, eljutott a tudatomig a helyzet, amibe belekevertem magam. Basszus! Zacky-vel aludtam!
Mit műveltem, úristen! Elszörnyedtem, hogy hogyan meg miért. Igen, én akartam,de nem gondolkodtam.
-Én most megyek, szia!
Felugrottam az ágyról majdnem fellökve Z-t és rohantam ki az ajtón. Vagyis csak szerettem volna, de Zack elkapta a kezem és visszarántott. Odalépett hozzám, azonban továbbra sem engedett el.
-Hilary, mi a baj? Miért akarsz így elmenni?
-Azért, amit csináltam. El akarok tűnni!-mondtam kétségbeesetten. Nagyon összezavart az egész, sírás közelbe kerültem. Nem is értem miért, de az érzelmi világom összedőlt. Fel akartam szívódni, hogy meg nem történtté tegyem az egészet, elfelejtsem. De mi a francért?!
-Mit csináltál? Miért?-nézett nagyon mélyen a szemembe.
-Ez, ami volt. Csesztetlek és tönkreteszek mindent!
-Hil, mi a baj? Mi történt veled?-kérdezte megint, miközben éreztem hogy egy könnycsepp legördült az arcomon. Aztán egy újabb. Az idegesség, a félelem, a zavarodottság és a düh tette ezt velem. A magam iránti düh...Reszkettem, szörnyű érzés ragadott magával.
ZV finoman megfogta az arcom, lassan közelebb hajolt és megcsókolt. Így szimplán megcsókolt, majd magához szorított egy rövidke pillanatra.

-Nyugodj meg!-suttogta halkan.
Pont ennyi kellet a teljes összeomlásomhoz. Igen, mostanság nagyon nincs rendben a lelki világom. Csak eddig ezt tudtam kontrollálni...
A szemeimbe újra könny szökött és hangtalanul zokogtam. Most már végképp el akartam tűnni, elfutni a dolgok elől. Kihasználva a pillanatot, hogy Z. elengedett, villámgyorsan sarkon fordultam és szaladtam lefelé a lépcsőn. Ahogy siettem, a konyhába érve megláttam a többieket az asztalnál. Rám néztek, kérdezgettek is valamit, de nem álltam meg. Most nem lehetett, el kellett tűnnöm az emberek elől.
Brian is észrevett, a lehető leggyorsabban letette a sörösüveget a kezéből és utánam eredt.
-Hóóóóó, mi történt?-jött ki utánam a bejárati ajtón.
-Semmi.-töröltem meg a szemem.
-Figyi Hil, részeg vagyok, nem hülye. Valami történt, tudom. Látom.-húzta fel a szemöldökét.
-Mondom, hogy semmi, csak Z...tökmindegy! Szia!-ezzel elviharzottam haza.
-Zacky!!-mondtam magamban és elindultam vissza, majd fel a lépcsőn.

*Zacky szemszöge*

Annyira éreztem, hogy H. nincs rendben...még mielőtt elaludt, akkor éreztem. Most már pedig biztos vagyok benne. Totálisan kikészült, de mitől?! Mit csináltam rosszul?
Ahogy elviharzott, én tök összezavarodva, idegesen és értetlenül ültem az ágyon. Nem értettem semmit. Hogy mi volt a baj azzal, hogy "úgy" aludtunk?! Ha már az kiakasztotta, akkor basszus, én meg még megcsókoltam...na most basztam el mindent!
Egyszer csak berontott Syn és nekem szegezte a kérdést:
-Mit csináltál vele?
-Miért?
-Sírva ment el, mit csináltál?-kérdezte kissé idegesen.
-Aludtunk...vagyis ő..
-Ennyit én is tudok!
-Megcsókoltam...
-Te komolyan lesmároltad, bazdmeg?
-Lószart nem tudsz te erről, minek foglalkozol vele? Mennél inkább vissza inni, ahhoz értesz!
-Szerintem azt most hagyjuk, hogy ki mihez ért! Nem tudom ki is az, aki folyamatosan elüldözi a csajait..
Na ezt nem kellett volna...ennél a pontnál úgy bemostam volna egyet Gates-nek, de sajnos igaza volt.
-Egy csaj ment el eddig. Gena.
-És most Hilary! Az kettő.-egészített ki.
-Ő nem a csajom. Ő csak..
-Csak bejön, mi?
-Nem, csak..
-De. Figyu Zé, az ember nem smárol le valakit, aki nem érdekli...-tapintott rá a lényegre.
Azt hiszem, igaza van...
-Bocs tesó, hogy így a fejedhez vágtam...részeg vagyok.-vigyorodott el a végére.
-Nem Brian, te nem részeg vagy hanem hülye! De a legjobb haverom!-veregettem hátba.
-Vágod, aludj egyet erre az egészre, aztán megbeszélitek!
-Ha egyáltalán szóba fog állni velem valaha..nagyon elcsesztem ezt ma..
-Tuti, hogy szóba fog, hisz szeret! Na megyek, hagylak szunyálni, bro! Csááó!-ordította el magát az alkesz és dalolászva kiment.
-Kössz Syn, csá!
Itt visszhangzott a fejemben a szó: "szeret". Úgy rákérdeztem volna, hogy honnan veszi, hogy Hil szeret. De nem tettem, mert Bri nem hülye, jól belelát az emberekbe. Ha így gondolja, lehet hogy így van. Lehet.

*Brian szemszöge*

Fúúú, ezek ketten! Totál egymáshoz valók, mindkettő túlagyal mindent, eszméletlen! Gondoltam átmegyek Hilary-hez...Ha most Zack menne át, annak nembiztos, hogy jó vége lenne. Annyira nem éreztem részegnek magam, már lassan józanodok. Elindultam le a konyhába, majd ki az ajtón.
-Hová mész?-kérdezte Matt.
-A lányhoz.-válaszoltam sejtelmesen.
Átmentem az ajtajukhoz és bekopogtam.

Semmi válasz. Kopogtam még egyszer, meg még egyszer, de semmi. Próbaképpen lenyomtam a kilincset, hátha..ami baromság, hisz miért lenne nyitva egy ház bejárati ajtaja, amikor otthon vannak. Állatira meglepődtem, amikor az ajtót ki tudtam nyitni. Nem volt bezárva.
Bementem és halkan becsuktam magam mögött az ajtót és lassan elindultam a lépcső felé, ahol Hil szobája van.
-Háháá, egy kibaszott betörő vagyok!-vihogtam halkan és lábujjhegyen mentem fel a lépcsőn.
Megbotlottam a rohadt lépcsőn és pofára estem. Még időben elkaptam a korlátot, így kevésbé estem nagyot. Tudod, a sötétben, berúgva, elég nehéz lépcsőzni...
Végre felértem a lépcső tetejére és lelassítottam a lépteimet. Odaléptem az ajtóhoz és a lehető leghalkabban bekopogtam.
-Bejöheteeeeeek?-kérdeztem.
-Nem. Ki az?
-Brian Elwin Haner, a fiatalabbik, kérem alássan!
-Gyere be.-jött a rövid válasz a földön ülő lánytól.
-Elmondod mi történt?-komolyodtam el.
-Semmi, csak..
-Na, ezen a "semmi"-n már túl vagyunk, most mondd el szépen mi a baj!-kértem kedvesen.
-Nem tudom, komolyan fogalmam sincs mi van velem.-fordult felém. A szemei vörösek voltak a sírástól.
-Miért jöttél így el? Tudom, hogy Zack lekapott...nem volt jó?-tértem rá a lényegre.
-De, jó volt, csak bűntudatom van. Rám tört az összes félelmem és idegességem egyszerre és leterítettek.
-Mitől félsz?
-Attól, hogy elrontok mindent. Hogy Zacky megharagszik, mert most szakítottak vele, én meg egyből ott alszok vele. Meg mindentől, hogy zavarom, hogy utál, hogy nem bír. Szorongok Brian, nem bírok nyugodt lenni ha emberek közt vagyok!
-Figyi, Zé miatt nehogy már aggódj egy percig is! Ha nem bírna téged, nem smárolna le! Tök kikészült, magát hibáztatja az egészért...Fontos vagy neki! Ahogy nekem is!
-De ezt csak mondod, mert itt vagyok! Tudom, hogy mit gondoltok rólam. Ugyanúgy utáltok, mint mindenki más! Hazudtok!-tört ki belőle.
-Hilary, fogd be! Te nem vagy normális!-néztem rá halál komolyan.
-Nem fogom be, mind tudjuk, hogy értékte....-kezdett bele, de félbeszakítottam.
Mégpedig a számmal...az ő szájára tettem. Hátha így abbahagyja..