17. "A part of me died with him"

Sziasztok!
Íme a 17. rész, egy kis múltidézés Bri szemszögéből :)
Jó olvasást!
Üdv.: Alexx
-----------------------------------------------------------

*Brian szemszöge(visszaemlékezés)*

Ki kellett jönnöm, amikor beszélgettek. Ennyire nem vagyok tahó paraszt, hogy bent maradok. Ez kettejükre tartozik. Ha akarják, majd elmondják.
Persze, hogy érdekelt volna pontosan miről beszélnek, de akkor sem tehettem, hogy ott maradok. Visszamentem abba a szobába, ahol Hilary feküdt eredetileg és leültem az ablak melletti kanapéra. Egyedül ültem a sötét kórteremben.
Az agyam kattogott és nem tudtam leállítani. Hil járt a fejemben...hogy mi lesz ezután. Vagy éppen mi nem lesz.
Olyan más ez a kiscsaj...igen, kiscsaj, hisz még csak 16. Mégis mennyire felforgatta a dolgokat..a banda életét..az én életemet. Nem is, nem ez a jó kifejezés. Nem az életemet, hanem az érzéseimet. Mert szeretek vele lenni és hiányzik ha nincs ott. Hiányzik a mosolya, a szeme csillogása, a nevetése, az idióta poénjai, a zene iránti szeretete. Mindene. Ő maga.
Mi a fasz van velem, emberek?!
Állatira nem tudom mit csináljak. Biztos, hogy érez valamit, hisz viszonozta a dolgokat eddig...de azt nem tudhatom, hogy mi van Zack-el..
Asszem' nem fogok megúszni egy pár közös beszélgetést...vagy ajtócsapkodás és ordítás lesz, vagy nem tudom. A békés verziót nem tudom elképzelni.
Eszembe jutott Jimmy. Hogy mekkora állati nagy segítség lenne most. Biztos bírná Hil-t. Ugyanolyan szenvedélyesek a zenével kapcsolatban.
-Szükségem van rád, Jimbo!-suttogtam és kinéztem az ablakon. Esett az eső, dörgött, villámlott és fújt a szél. Ítéletidő volt...de eszembe jutott valami, ami megmosolyogtatott..hogy amikor dörög az ég, akkor Jimmy Odafenn dobol. Annyira szeretném megkérdezni tőle, hogy miért tette annak idején..
Visszapörgetném az időt és jobban figyelnék, vagy nem tudom. Megakadályoznám, másodszorra nem hagynám, hogy megtörténjen. Ha lenne egy második esélye élni...
Kurvára nagy űrt hagyott bennem..mindannyiunkban..a világban.
Bassza meg, pont ahogyan a Fiction szól: "took a piece of you inside of me"...
Sohasem felejtem el a napot, amikor felhívtak a srácok. Amikor Michelle-el voltam. Emlékszem, együtt boroztunk otthon. Épp sétáltam vissza a nappaliba, egy pohár borral a kezemben, amikor csörgött a telefon. Matt volt az, én meg vidáman felvettem. Kérdeztem, hogy mi a helyzet. Azt mondta:baj van. Nem vettem komolyan, hisz' mi a fasz baj lehet... Amikor megkérdeztem, hogy mivel, azt mondta: "Nem mivel, kivel."
-Na, kivel?-kérdeztem.
-Jimmy...-ennyit tudott mondani.
Itt lehervadt a mosoly az arcomról, elszállt minden jókedvem és rohadtul féltem.
Kérdeztem, hogy mi van vele...
Erre annyi volt a válasz:meghalt.
Ekkor elejtettem a boros poharat, lecsaptam a telefont, kiviharzottam az előszobába és odavetettem Mich-nek, hogy el kell mennem, mert gáz van. Arra a kérdésére, hogy mi a baj, annyit tudtam kinyögni, hogy Jimmy.
Azonnal, úgy ahogy voltam, felkaptam a kulcsomat, bebasztam az ajtót magam mögött és rohantam le a kocsihoz. A kezem annyira remegett az idegességtől, hogy alig találtam bele a zárba a kulccsal. Padlógázon mentem James háza felé. Nem fogtam fel amit Matt mondott. Nem halhatott meg, az lehetetlen. Hatalmas fékezéssel érkeztem meg Jimmy házához. Már messziről láttam a mentőautót, Matt-éket a ház előtt idegesen fel-alá járkálni. Valamint egy fekete furgont.
-Nem, ne, ez nem történhet meg. 
Kiugrottam az autóból és rohantam, amilyen gyorsan csak tudtam. Berontottam a házba, de a nappali előtt Matt visszarántott. Lefogott, én pedig egyre erősebben ellenkeztem.
Torkom szakadtából üvöltöttem:-Jimmy, nem! JIMMY!! Nem halhatott meg!
A könnyeim is eleredtek, kontrollálhatatlanul ordítottam. Éppen beláttam a nappaliba, amint három piros ruhás mentőorvos körben állnak még két másik emberrel.
Matt kirángatott a házból és a hátsó kertben megállított:
-Brian, hallasz? Figyelj rám! Elment.
Amikor ezt kimondta, már nem tomboltam. Csendben rogytam le a földre, és csak bámultam. Bámultam a semmibe. Kiürült a fejem, és beleköltözött az üresség. A nagy büdös semmi. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy nincs többé. Az, aki gyerekkorom óta a legjobb barátom, akivel együtt nőttem fel, akivel pár napja még önfeledten jamm-eltünk a stúdióban..nincs többé. Nem fogom látni soha. Mert elment. Meghalt. Akkor és ott, az én lelkem is meghalt. Egy hatalmas részem meghalt, vele együtt.
Utána akartam menni. Követni a halálba.