18. "Vicious Circle"

Sziasztok!

Itt az új rész, immár a 18. Megint késve... :(

Hamarosan egy kárpótló részt hozok hamarabb a szokásosnál, illetve hamarosan érkezik az új fanfiction, az "I'm not insane".

Jó olvasást!

Üdv.: Alexx

----------------------------------------------------------

*Hilary szemszöge*

-Lennél a barátnőm?-kérdezte Zacky a kezemet fogva.
Egyszerűen nem tudtam mit mondjak, pedig tudtam hogy sürgősen kell valamit válaszolnom. El kell döntenem, hogy mit szeretnék és kitől. Ha arra gondoltam, hogy Zacky-t választom, akkor belém hasított az érzés, hogy mennyire szeretem Brian-t. Ha Bri-t akarom választani, akkor pedig eszembe jutnak Zack őszinte, mély érzései és az együtt töltött idő. Nemes egyszerűséggel benne ragadtam ebben az ördögi körben. Nem tudtam választani. Legalábbis nem ott és nem akkor.
-Zack, én...figyelj. Tudom, hogy mennyire közhelyesen fog hangzani, de adj egy kis időt. Át kell gondolnom a dolgokat, nem akarok meggondolatlanul válaszolni.
-Rendben. Én nem foglak sürgetni, én várok rád bármeddig.-mosolygott rám.
-Zé...te nem érzed úgy, hogy elronthatnánk ezt a rohadt jó barátságot ezzel?-bukott ki belőlem a kérdés.
-Miért, te így érzed?-kérdezett vissza.
-Hát, nem. Nem tudom. Csak elgondolkodtam azon, hogy mennyire jó viszonyunk van és hogy félek, hogy mi lesz ha nem működik a dolog. Akkor el tudnánk-e úgy válni, hogy ez a barátság ugyanolyan maradjon?
-De Hil, ne arra gondolj, hogy mi lesz ha nem működik. Hinned kell benne, neked is!
-Azt hiszem, igazad van.
-Remélem a mindkettőnk számára legjobb döntést hozod majd...-mondta Zack.
-Hééé, Zacky, ne akarj befolyásolni!-viccelődtem.
-Nem én!-mosolyodott el Ő is.
-Na, szerintem én most visszamegyek a saját kis szobámba, mert szükségem van egy kis szunyára nekem is, neked meg főleg! Jó éjt, és most már vigyázz magadra Zack!-már éppen léptem volna ki, amikor eszembe jutott még valami.
-Öhm..Z.? Miért van az a kezeden?
-Ja, ez? Nemtom' miért van bekötve.-próbált hazudni.
-Nem a kötést kérdezem, hanem ami alatta van...
Itt beállt az a bizonyos kínos csend. Azt hiszem rájött, hogy nem fog tudni átvágni engem.
-Mire gondolsz?-tette az értetlent.
-Tudod te azt. A betűre...ami ott alatta van.-böktem a kézfeje felé.
-Honnan tudsz te arról?-döbbent le.
-Honnan, okostojás, én találtalak meg! Szóval? Mit jelent az?-próbáltam nem tolakodó lenni. Csak állatira kíváncsi voltam a válaszra.
-Hilary. És a tiéd?-nézett le a kezére.
-Mi enyém?
-A te kezeden lévő betű...láttam.
-Zachary...-sütöttem le a szemem és végigsimítottam a saját "betűmön". Hisz, basszus! Én cseszem le őt és kérem számon, hogy mi az, de ennyi erővel ez történhetne fordítva is...én sem vagyok jobb, semmivel.
-Szia Zack!-mentem ki. Asszem' itt már mást nem is lehetett volna tenni.
-Szia Hil!-hallottam a hátam mögül elköszönő fiút.
Amikor beléptem a "saját kórtermembe", nem sok mindent láttam, olyan sötét volt. Azt azért láttam, hogy Brian elaludt a kanapén. Igen, hallottam is a horkolását. Rettenetes ez a horkolás, de haláli aranyos!
Csak mosolyogni tudtam a mélyen alvó Bri hangeffektjein. Közelebb léptem hozzá és elmerengtem őt nézve. Rádöbbentem, hogy Őt is mennyire szeretem. Halkan visszabotorkáltam az ágyhoz és lefeküdtem. Kimerített az este is, az ájulás is és a beszélgetés is. Nem a fizikai fáradtság uralkodott el rajtam, hanem az agyi és érzelmi túlterheltség. Olyan gyorsasággal nyomott el az álom, hogy azt sem tudtam megnézni, mennyi volt az idő.
Mikor reggel felébredtem, egyből a kanapé felé néztem, hogy lássam mi van Syn-nel. Nem volt ott, gondoltam vagy hazament vagy lement cigizni...vagy nem tudom. 

-Átmegyek Z-hez.-jutott eszembe és felkeltem. A forgalmas kórházi folyosón egymás mellett viharzottak el a siető nővérek és orvosok miközben én megtettem a rövid kis utamat a 22-esig. 

-Szia....sztok!-toldottam meg a köszönésem amikor beléptem és megláttam a négy srácot és Zacky-t.

-Heló Hil', hogy vagy?-kérdezte Matt.

-Szuperül. Mint ha semmi sem történt volna. Nekem mindig olyan a kórház, mintha valami táborban lennék.-röhögtem.

-Te nem vagy százas, Hil! Örülök, hogy jól vagy!-ölelt meg JC.

-De cuki vagy, Johnny! Imádlak, de ugye tudod, hogy milyen viccesen nézhetünk ki kívülről?-szorongattam a kis manót.

-Miért?-engedett el és értetlenül rám nézett.

-Háttőő....semmi, mindegy. Kis kertitörpém!-húztam oda magamhoz.

-Naaaaaaa, már mindent értek.-ráncolta a szemöldökét.

-Tudod te, hogy szeretetből basztatlak!-vigyorogtam.

-És, Zack, hogy vagy?-néztem Z. felé, aki az ágya szélén ült és sokkal jobban nézett ki, mint tegnap este.

-Jól, de bassza meg, csak holnap engednek haza...-szitkozódott.

-Juj, tényleg, megyek és elcsípem a nővérkét, hogy meddig szándékoznak már benttartani engem...-ugrott be az ötlet és ezzel elindultam a recepció felé.