9."You're drunk"

 Hali "Guys"!
Íme a 9. fejezet, ami az egyik kedvencem az eddigiek közül. 
Remélem neketek is tetszeni fog :)
Jó olvasást!
Üdv.
Alexx
----------------------------------------------
*Brian szemszöge*

Képtelenség, hogy nem hiszi el, hogy FONTOS. Egyre mélyebbre ássa magát, meggyőzi saját magát, hogy nem szereti senki.
Ahogyan megfogtam a kezét, éreztem hogy remegett az idegességtől.
-Te önbizalom-hiányos majom!-néztem rá mosolyogva.
-Ne sértegess, alkesz!-vágott vissza.
-Figyelj, ha ez vigasztal, akkor szerencsétlennek is hívhatsz, ugyanis felfelé jövet hasra estem a lépcsőtökön..
-Béna pöcs, az vagy Gates! Bírlak te béna pöcs!-ütött vállba.
-Ja és részeg! Az is vagy!-tette hozzá.
-Héééé, már józanodok!-tiltakoztam.-De amúgy mekkora gáz lesz abból, ha engem itt találnak a szüleid?-jutott eszembe.
-Miért, menni akarsz?
-Azt akarod, hogy menjek?-kérdeztem vissza.
-Nem, én nem akarom. Maradj még. Légyszi'. Ha akarsz.-mosolyodott el.
-Én szeretnék. Egyébként....mindig ilyen voltál?
-Mármint milyen?-nézett rám értetlenül.-Ja, már értem..
-Ami azt illeti, nem. Ilyen lettem a nyáron..tudod, volt egy srác, csalódtam újra és újra. Mindig hittem benne, hogy összejöhet, de nem. Sosem adtam fel, állatira fájt, de szerettem. Szép lassan befordultam, egyre kevesebbet beszéltem a barátaimmal. Közben eljött a nyári szünet, sosem mentem sehova, nem volt lelki erőm az emberekhez. Aztán "így maradtam".-mondta el röviden.
-Milyen srác az ilyen?! Nem tudja, mit hagyott ki!
-Öhm..nem, nem tudja. Ez úgy hangzott mintha te tudnád. Pedig nem.-nevette el magát.
-Hát azért valamennyit tudok az "előbbiek" alapjááán...-emlékeztettem arra, hogy azért az a csók megtörtént.

*Hilary szemszöge*

-Na, és akkor most ezt így emlegetni fogod?!-kérdeztem szemrehányóan.
Komolyan, hánytorgatni fogja az idők végezetéig, vagy mi lesz?! Már előre látom, ahogy 30 év múlva még mindig ezzel cseszeget...
-Nem én, csak addig amíg nem lesz még egy...-vigyorodott el kajánul.
-Akkor sokáig, mert tutira nem lesz!-vágtam vissza.
-Majd azt meglátjuk...tudod, kifejezetten jól smárolsz, te!-bökött felém.-Tapasztalt vagy?
-Őszintén? Nem. Ez volt a második...
-Hííínnye, akkor Zack volt az első? Váó!-kiáltozott.
-Syyyyyn, halkabban!-szóltam rá. Úgy kiabál, hogy anyámék simán felkelhetnek rá.
-Hallgattass el! Muahahaha!-kacagott hangosan.
Ez a pasi...kihozza belőlem az állatot, hogy úgy mondjam. Mármint...hallgattassam el...nem az jutott eszembe, hogy befogjam a száját, hanem mondjuk, hogy elzárjam a száján kijövő hangok útját..mondjuk úgy..az én számmal.
-Ne akard!-fenyegetőztem.
-Mit is?-vigyorgott már megint.
-Tökön rúglak ha nem fogod be!
-Nem mereeeed, úgyse mereeed!-gúnyolódott. Mint egy nagy óvodás, ez bolond.
-Mit nem merek?! Simán!-bizonygattam, és ezzel a lendülettel elkaptam őt és vad csókolózás lett a vége. Hátradöntöttem ott a padlón, és fölé kúsztam. Egészen konkrétan ráfeküdtem és úgy dögönyöztem. Keze végigszaladt a hátamon, kissé felhúzva a pólómat, amitől kirázott a hideg.

Egy pillanatra eltávolodtam tőle és a szemébe néztem.
-Mondtam, hogy kussolj Gates!-másztam le róla mosolyogva.
-Ezért megéri pofázni.-nevetett.
-Bazdmeg Brian, te mindig megkapod amit akarsz?-hitetlenkedtem.
-Meg ám! Ne mondd, hogy nem volt jó!
-Büdös piaszagod van!
-Te másztál rám!
-Kiprovokáltad!
-Te meg megtetted!
-Manipuláltááál!-kezdtem nyafogni, mert tudtam hogy igaza van. Én ugyan be nem ismerem.
Felültem, úgy cseszegettem tovább.
-Mocsok vagy, tudod!-bökdöstem.-De most menj, nehogy rájöjjenek, hogy egy részeg pasival fetrengek a szobám padlóján..hű de szarul hangzik.-röhögtem egy jóízűt a saját poénomon.
-Már nem is vagyok részeg, haggyámá'!-nyavalygott.
 Közben pakolászást hallottam a konyhából. Valaki nyitogatta a hűtőt és csapkodta a mikró ajtaját. Ami annyit jelent, hogy valaki ébren van és éppen kávét csinál magának.
-Baszki Bri, arra nem mehetsz! Ott tuti kiszúrnak, ha arra indulsz..Hát figyelj..ott az a fa..-mutattam az ablak előtt álló fa felé. Tudtam, hogy egyszer még hálát adok az égnek, hogy ott van az a fa!
Amint kimondtam, egyből megfordult a fejemben, hogy melyik épeszű ember mászna ki az ablakon...de aztán az is eszembe jutott, hogy az épeszű emberek és Brian..ez két különböző dolog.
-Legyen, kimegyek ott!-indult el az ablakhoz és felmászott a párkányra.
-Le ne ess, te állat!
Közben már a legvastagabb faágon lógott, szerencsére nem fejjel lefelé...
-Ügyes vagy, és köszi mindent, Szia Syn!-integettem neki.
-Csáó Hil!-köszönt el és már ment is a házuk felé, én pedig egy résnyire nyitva hagytam az ablakomat. Gyorsan átöltöztem pizsamára, hogy úgy tűnjön mintha aludtam volna, és befeküdtem az ágyamba. Magamra húztam a takarómat, és tuti biztos vagyok benne, hogy mosolyogva aludtam el. Úgy nagyjából hajnali 5 óra magasságában...

"Egy hajón voltam, egy kisebb, düledező hajócskán, ami szüntelenül hánykódott a tengeren. Ki volt kötve, de a hullámok így is erősen ringatták. Rajta voltam én, és még egy rakás ember. A hajó szépen lassan süllyedt, de senki nem pánikolt. A hajón lévő emberek sietősen menekülnek, egy lépésbe került nekik, hogy a parton legyenek. Ennyi választotta el a fedélzetet a parttól, ahol rengeteg bámészkodó volt. Ők sem jajveszékeltek, csak bámészkodtak. Karba tett kézzel álltak egymás mellett és néztek. Mind az ismerőseim és a barátaim voltak. Hirtelen egy hatalmas hullám dobta meg a hajót, aminek következtében elestem. Nekiestem egy üvegablaknak, azaz mondhatni átestem rajta. Betört és engem minden lehetséges helyen megvágott. Már teljesen egyedül tartózkodtam a hajón, mindenki más szánakozó pillantással nézett rám. Nem segítettek, lassacskán egyre kevesebben lettek. Szédültem, fájt a fejem is, de képtelen voltam azt az egy lépést megtenni, hogy kijuthassak. Mindig amint odaléptem, a távolság nagyobb lett és lehetetlen volt a kijutás. A szeretteim és a számomra legfontosabb emberek is csak álltak ott, majd elmentek. Otthagytak egyedül, én pedig kétségbeesetten néztem utánuk."

(Nagyjából ilyen volt a hajó, csak hogy el lehessen könnyedén képzelni! ;)